Ejhm… [ide most képzeljetek el egy olyan arckifejezést, mint mikor megkóstolunk valami ínyencséget, de nem tudjuk eldönteni, hogy most akkor ez finom-e vagy sem]

Nagy szerencse, hogy adtam az írónak még egy esélyt az előző könyve után. Határozott fejlődés tapasztalható, vagy a történet volt az, ami jobban megfogott, nem is tudom.

  Fordítóként különleges volt olvasni ezt a fordítóról szóló kisregényt. Elgondolkodtatott, vajon egyes emberek idegennyelv iránti szenvedélye nem épp abból a vágyból fakad, hogy megtalálják a szavakat, amelyekkel kifejezhetik magukat? Mert van az úgy, hogy a tanult nyelven jobban sikerül…