Igazán példát vehetnénk a németekről. A tekintetben mindenképp, ahogyan a múltjukkal szembenézni képesek a filmjeiken keresztül az elmúlt 10-15 évben. Kiskoromban a német filmek és sorozatok egyet jelentettek a habkönnyű, mesés, csak a felszínt kapargató drámákkal, de szerencsére az utóbbi időben észhez tértek a német filmesek, vagy csak felnőtt egy generáció, aki képes nekiállni kidörgölni a szennyet a (német) történelemből.

A sorozat, melyet most ajánlok mindenki figyelmébe, Nyugat-Berlinben játszódik az ’50-es évek második felében. A Ku’damm 56, illetve folytatása, a Ku’damm 59 című 3-3 részes film egy anyáról és három lányáról szól. Eddig még nem is tűnik túl érdekesnek, nem igaz? És ha azt mondom, ez a film egyszerre szól a mérgező szülőségről, a második világháború németországi utóéletéről, a homoszexualitásról de legesleginkább a női szerepekről? Remélhetőleg akkor már egy fokkal izgibben hangzik.

Anette Hess írónő mesterien fonja a szálakat, a rendkívül sokdimenziós figurák és egymás életét átszövő fordulatok egyszerre szögeznek oda a képernyő elé, kavarnak fel, de én személy szerint hálát adtam a Jóistennek, hogy nem akkoriban éltem, mikor még a mára már magától értetődő női jogok még a kanyarban sem voltak. Még a haladó nyugaton sem.

Kiemelném továbbá a csodálatos képeket, melyeket Michael Schreitel varázsol nekünk. Minden egyes képkocka egy-egy gyönyörű festmény. Nem túlzok, ha belenéztek a filmbe, meglátjátok, hogy igazam van.

Igazi feminista film, de férfiak is bátran próbálkozzanak vele. Annak örülnék a legjobban, ha eme poszt hatására (is) minél több férfi megnézné a sorozatot, mert az egyik legérzékenyebb alkotás, amit valaha láttam a női lélekről.

Íme egy trailer (van hozzá angol felirat is):

És a legjobbat a végére tartogattam: Már forgatják a Ku'damm 63-at is, így akit már beszippantott az első két széria, az a továbbiakban is figyelemmel kísérheti a Schöllack-család sorsát. Éljen, éljen!