Egészen más miatt szerettem ezt a könyvet, mint amire számítottam. Kim Leine önéletírásából kiderül, amit már jóideje tudunk, hogy a beteges vallásosság, a szexuális túlingerlés miként rontja meg a fejlődő gyermek lelkét és nyomja rá bélyegét a felnőtt kapcsolatokra.

Meglepő módon azonban számomra nem is ennek leírásában rejlett a könyv ereje, bár tény, hogy az első pár oldalon részletezett, rettentően felkavaró aktus olvasásakor kis híján elájultam a villamoson. Nagy bátorságra vall ezt így, E/1-ben a nyilvánosságra hozni!

Következő levelem tüntetően rövid, mindössze háromnegyed oldal. Azt, ami történt, nem mi csináltuk. Te tetted. Ellenem. Azt vártam, hogy egy kicsit szégyelled magad, ehelyett harmincoldalas jókedvű választ és egy viccesnek ítélt rajzot kapok.
A válasz nem késlekedik. Három oldal. Teljesen más hangnemben. Tulajdonképpen mit akarsz? Igen, azt hiszem, tudom. Azt akarod, hogy összeroppanjak.
Igen, azt akarom. Ahogy engem tönkretettél, te disznó.
De ezt nem írom le. Hosszú ideig nem írok több levelet apámnak. Hallgatással büntetem.

A szerző traumái elől évekre Grönlandra menekül, ahol ápolóként segíti a lakosságot, közben pedig megismerteti az olvasókkal, milyen is az élet a Föld legnagyobb szigetén, az örök tél világában. Még a végére sem értem a könyvnek, de azon kaptam magam, hogy fölös időben grönlandi fotóalbumokat nézegetek, meg a Nuuk-ba tartó repülőjáratok jegyárait. Eddig is vonzott a skandináv hangulat, de ezennel beveszem a csapatba Grönlandot is, mint vágyott úticélt. Akkor is, ha az a „mindenünket megosztjuk, legyen az akár a tulajdon házastársunk”-kultúra nem igazán menne le a torkomon, ugyanakkor sokkal nyíltabbnak és őszintébbnek tűnik ez az életfelfogás. Mint a könyvben is elhangzik, a grönlandiakat három dolog érdekli, ebből kettő az evés és az ivás. Tulajdonképpen, ha meggondoljuk…

Néhány napig egy fóka hever egy szemeteszsákon a konyha kövezetén. Az anya késsel a kezében, terpeszben áll fölötte, hosszú, folyamatos vágással felnyitja, kiemeli a beleket és a belsőségeket, és egy tálba teszi. Levág egy darab nyers májat, és késpengén felém nyújtja. Elveszem és megeszem, rákényszerítem magam, hogy megrágjam, mielőtt lenyelem. Vér és mogyoró íze van.
Karina fintorog.
– Nyers májat eszel?
– Miért ne?
– Véres a szád. Soha többé nem csókollak meg.
A mosogató fölé hajolok, lemosom a vért, az ujjamról és a számról, aztán letörlöm egy konyharuhával. A nyers máj úgy melegíti a gyomrom, mint a pálinka.
– Kalak – mondja Karina. – Koszos grönlandi.

Terápiás írás ez, de minden bizonnyal nagyon kellett is, a Kim Leine gyógyszerfüggőségével való küzdelem adja a fájdalmas korszak fináléját, míg a végén megnyugtatóan le nem zárulnak és be nem gyógyulnak a sebek. Rendkívül hangulatos könyv volt, nagyon szerettem.

Kép forrása: vjm.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. november 19., 22:40 → 2018. december 5., 19:18

Értékelés: ★★★★★ (5/5)