A koronavírus okozta bezártságból fakadó szorongás lehetőségének csökkentésére (szeretek kómásan mondatokat fogalmazni) ideális választásnak tűnt egy habkönnyű önéletírás egy közepesen ismert színésznő tollából.

Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Egészen más miatt szerettem ezt a könyvet, mint amire számítottam. Kim Leine önéletírásából kiderül, amit már jóideje tudunk, hogy a beteges vallásosság, a szexuális túlingerlés miként rontja meg a fejlődő gyermek lelkét és nyomja rá bélyegét a felnőtt kapcsolatokra.

Végre egy könyv, ami vicces, érdekes, jóféle önéletrajzi mű. Mondjuk ne is lepődjünk meg, hogy egy olyan ember, aki a szavakból él, azért elvárható, hogy írni is tud.

Nagyon őszinte, már-már intim részletességgel megrajzolt anya-lánya kapcsolat.

Annyira szeretnék erről a könyvről egy jó ütős értékelést írni, melyben át tudom adni mindazt, amit érzek. Félek, túlságosan is mélyen érintett ez az írás, minthogy kellőképpen szavakba tudjam önteni.

Frank McCourt ott folytatja a történetet, ahol korábban abbahagyta. Hősünk elsősorban a New York-i letelepedést, fészekrakást, családalapítást regéli el nekünk, de megtudhatjuk, a család többi tagjának miként alakult a sorsa.

Döbbenetes, mennyire megmaradtak bennem a 20 évvel ezelőtt látott film képkockái (néhol a főszereplő narrátor hangján olvastam a könyvet). Tökéletes adaptációja volt ennek a tökéletes könyvnek.

Volt egyszer régesrégen egy TV3 (télen-nyáron) nevű tévéadó, ott ment minden szombaton az Utazások Gasztronómiában, ahol is Kautzky Gourmand Armand (tényleg egy időben így hívták a kollégái) utazgatott ide-oda, majd elkészítették az adott ország ételeit. Imádtam azt a műsort.

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért is szeretem annyira az LMBT-irodalmat. Végül arra jutottam, hogy amit ehelyütt leírtam, itt is megállja a helyét.