Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.
Sejtettem, hogy szeretni fogom. Art Spiegelman hihetetlenül jó ízléssel, szentimentalizmus-mentesen és korántsem részrehajlóan beszéli el a szülei (elsősorban apja) holokauszt-élményeit. Méghozzá képregényben. Mondhatnám, hogy milyen szerencsés, aki úgy rajzol, hogy a képek így ütnek, de ebben legalább ekkora szerepet játszottak a szövegek is, ez a tökéletes keverék pedig katartikus erővel jelenítette meg az egész történetet az olvasó előtt.
Egyszerűen imádtam a könyv szimbolikáját – pont annyira volt egyértelmű, hogy nem lett szájbarágós. Ennek egyik csúcspontja az első rész kiadását követő elsöprő siker krónikája, az írót erőszakos újságírók faggatják a család hátteréről, ő pedig egyre kisebbre töpörül össze, míg a lába már le sem ér a székről, a testével együtt pedig szellemileg is regresszál a csecsemőkorba. Elképesztően kifejező képsorozat.
Két dolgot emelnék még ki. Általában nem szoktam szeretni, ha a szerző kikacsint a műből, ideges leszek olyankor, hogy takarodjon már vissza a paraván mögé. Itt viszont nemhogy nem volt zavaró, de nagyon is hozzátett az élményhez. Nem csodálom, hogy 13 év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a teljes mű.
Ugyanitt rejlik a könyv másik szeretnivaló tulajdonsága, amitől mindenki még bensőségesebbnek érezheti a történetet – az apa figurája egyszerre irritáló és szerethető. Irritálhat minket a fukarsága, morózus természete, ám ahogy haladunk a történetben, egyre megbocsájtóbbak leszünk iránta. Art Spiegelman rendkívül bátor volt, hogy ilyen őszintén elénk merte tárni a saját családja történetét, ami nem mindig volt egy dicsmenet.
Holokauszt-történetet olvastam már sokat és minden bizonnyal még fogok is. Hiába ugyanaz a téma, mindig más arcát ismerem meg az élni akarásnak, a túlélésnek. A emberi gonoszságnak, a tömeges meghülyítésnek, a kegyetlenkedésnek.
Nem, soha többé nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődjön.
Kép forrása: Twitter
_____________________________________________________________________________
Olvasás időpontja: 2018. november 19., 22:40 → 2018. december 5., 19:18
Értékelés: ★★★★★ (5/5)
Fordító: Feig András
Kiadó: Ulpius-ház
Puhatáblás, 296 oldalKiadás éve: 2005