Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Mélyen hiszek abban, hogy az őseink által elkövetett bűnöket, vagy velük megesett traumákat magunkban hordozzuk. Ha elődeinknek nem sikerült vezekelni miattuk, vagy feldolgozni őket, sajnos miránk hárul ez a nemes feladat. Persze csak, ha van hozzá merszünk.

Ne kérdezzétek, miért, de valahányszor a kezembe vettem a könyvet, a fülemben felcsendült Chopin gisz-moll polonaise-e (pedig hát a cisz-moll noktürn lett volna indokolt, ugye).

Regény a lelkiismeretről, a fel nem dolgozott háborús bűnökről. Olvasás közben Fábri Zoltán: Utószezon c. filmje ugrott be, hiszen ott is egy, a maga démonaival küzdő ember a főszereplő. A második világháború után járunk jó pár évvel, egy óceánjáró Rio de Janeiro-ba tart, fedélzetén egy…

Nagyon izgalmas erkölcsi kérdéseket feszegetni. Az ember egyenesen kényszerítve van, hogy állást foglaljon olyan kényes témák kapcsán is, amiket hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni, nem belegondolva azok mélységeibe. Már az, hogy nem mertem a könyvet védőborító nélkül magammal vinni a…