Nagyon izgalmas erkölcsi kérdéseket feszegetni. Az ember egyenesen kényszerítve van, hogy állást foglaljon olyan kényes témák kapcsán is, amiket hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni, nem belegondolva azok mélységeibe.

Már az, hogy nem mertem a könyvet védőborító nélkül magammal vinni a tömegközlekedésre, mutatja, mennyire tabusított az egész téma. Ránéz az ember a borítóra és egyből az az asszociációja támad, hogy egy szélsőjobbos antiszemita programfüzetet lát, holott a Dávid-csillagba oltott horogkereszt nem is tudná jobban kifejezni, miről szól a könyv.

Jelesül, a holokauszttagadás megítéléséről. A történelem szégyenfoltjainak emlékezetéről. A generációkon átívelő traumákról. Az örök szkeptikusokról. De leginkább arról, mennyire nem tolerálja a társadalom, ha valaki nem a fősodrásba áll, vagy ahhoz a táborhoz, ahol neki a helye van.

Szerintem meg nyugalom csak ott van, ahol szabadság van. De ahol le lehet csukni valakit, aki veszélytelen, ott nincsen szabadság.

Ausztriában járunk, a kétezres évek elején. Az idős holokauszttagadó történész-tudóst nézeteinek hirdetéséért letartóztatják, védőügyvédjének pedig hogy, hogy nem, egy jogvédő zsidó ügyvéd szegődik, komolyan felbolygatva mindkét tábort.

Olvasás közben sokszor eszembe jutott az Amerikai História X című film, hasonlóan az ott elmesélt történethez, itt sem fekete-fehér semmi, hiába szeretnénk betenni a skatulyákba az embereket.
Valamint az is eszembe jutott, hogy nem véletlenül vagyok Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton nagy tisztelője, előbbinek nagyon jót tenne, ha az ilyen mély és értékes művei jutnának előbb az emberek eszébe, nem a Tazmán ördög stílusban előadott fröcsögései…

Képek forrása: theintercept.imgix.net, lh3.googleusercontent.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2019. január 21., 07:44 → 2019. január 22., 08:51

Értékelés: ★★★★★ (5/5)