Igazi kamaszregény!– mondja a fülszöveg. Pedig ebből szerintem csak a kamasz az igaz. Nem is tudom, minek nevezzem, műfajilag hova is soroljam be ezt a történetet. Mert történet ez egyáltalán? Nagyon kis részben, már ha a szerelmi nyomozást annak tekintjük.

Nagyon cuki könyv, dacára annak, hogy mikor én fiatal gimis voltam, az nagyon nem most volt, erősen nosztalgikus hangulatba kerültem. Az nem volt mondjuk világos, hogy hányadikban is járunk – hol általános iskola felső tagozatának képzeltem a társaságot, hol gimisnek, utóbbira a tablóképek is ráerősítettek a falon. Nem hittem volna, hogy valaha olvasom egy könyvben azt, amivel mi is szórakoztunk, nevezetesen, hogy az egykori diáktársak tablóképeiből kvázi élő személyiségeket formáltunk. Magyar órák előtt a terem mellett függött egy tabló valahonnan a kilencvenes évek derekáról, ott Vad Zsolt mozgatta meg a barátnőim fantáziáját. Mai napig előttem van a mosolya meg a kor divatjának megfelelő lófarkas frizkója, bár nem hinném, hogy megismernénk őt, ha személyesen találkoznánk vele :)

(…) azzal rám nevetett, és mielőtt beszaladt volna a házba, adott egy puszit az állkapcsom legszélső nyúlványára, éppen a fülem alatti részre.
Azért fogalmazok ilyen aprólékosan, mert mosakodáskor azóta is kikerülöm azt a pár négyzetcentimétert, és máig érzem a pontos helyét.

Szóval az egész könyv a kamaszkori életérzés jól összesűrített cseppje, amelyet pipettával kiszippantottak abból a 4-5 évből, amikor az ember élete egyik legszebb, de minden bizonnyal legnehezebb korszakát is éli át. Külön pirospont, amiért ilyen vagányan tálalta a puppy love-ot, jó érzés olvasni, hogy a fiúk is megélnek hasonlót. (Még, ha titkolják is, mert elgyengülni az olyan férfiatlan dolog.)

Tényleg, most mitévő legyek, mit jelent ez az egész? Siralom völgye a világ, és benne minden ember gyalázatra született… Hogy is ne támadjanak érfelvágós gondolataim, mikor beborult a szemhatár, sötét éjszakában tántorog a lélek, a nap fényessége visszahátrált az univerzum közepén ásító jéghideg, sivatagi űrbe. A tudat kihuny, helyén zsibbadás, jeges tespedés, Isten veled, napsugaras világmindenség, úgy elmegyek, sose látnak, keserű föld issza be véres könnyem…
– Nők, mi?

Ja, és az a rész, amikor az osztály a Macarena-ra táncol, valamiért nálam annyira betalált, hogy kontrollálhatatlanul jött rám a röhögés a villamoson, miközben olvastam.
Kellemes kis könyv, ajánlom mindenkinek.

Betoldás: az imént rákerestem Vad Zsoltra a Facebook-on és már nem hosszú a haja, sőt, egészen helyes fiatalember lett belőle :)

Kép forrása: yelon.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. szeptember 20., 23:06 → 2018. szeptember 21., 21:47

Értékelés: ★★★★★ (5/5)