Ditticento

A mao-k országa

Lao Sö: Macskaváros krónikája

2020. május 07. - Ditticento

lao.gif

Érdekes kitérőnek szántam ezt a könyvet, próbálkozzunk a sci-fi vonallal is egy kicsit. Így jár az ember, ha a molyos címkéket veszi szigorúan referenciául, ez a könyv ugyanis maximum azért vehető sci-fi-nek, mert a Mao Ce-tung-i Kínában Marson játszódik.

Szatíra lesz ez, abból is a filozofálgatós fajta. Nem tudom, miért van olyan érzésem, ha valaki filozofikus könyvet ír, arra rátelepszik valami dohos porréteg, annyira avíttnak érzem ezt a műfajt, még akkor is, ha az alapanyag (a gondolatiság) veretes. (Az ötödik pecséttel is ez volt a bajom.)

Mert mi a célja a nevelésnek? A haza megmentése. S mivel menthetjük meg a hazát? Tudással és jellemmel. Ezt rögtön alapelvként kellene leszögezni, mihelyt neveléssel és oktatással kezd valaki foglalkozni, s ezért mindenkinek fel kellene áldozni a maga szerény érdekeit, amikor igazgatói vagy tanári posztot vállal. Lehet, hogy túlságosan sokat várok a nevelőktől. Végtére is az ember – ember: egy pedagógus éppúgy fél az éhségtől, mint egy utcalány.

Persze, ne legyünk igazságtalanok, a könyv majdnem száz évvel ezelőtt íródott. Nem Lao Sö hibája, hogy nem tudott a nem mai kornak megfelelő ritmikájú cselekményszövéssel mindig lekötni. Ezzel együtt voltak benne igazán emlékezetes, mi több, felkavaró részek, például az oktatásügy ábrázolása, a tanárok presztízsének elsorvasztása, meg még egy rahedli olyan országirányításra vonatkozó dolog, amivel kapcsolatban nehéz volt nem a hazai környezetbe helyezni a mondanivalót.

Ha a társadalom szerető apaként tekintene a pedagógusokra, s a tanítványok sikeresen meg tudnák állni a helyüket a társadalomban, a kormányzat sem merné semmibe venni a nevelés ügyét, nem merné megtagadni tőle az anyagi támogatást. Meg vagyok győződve róla, hogy már tízévi jellemnevelés is megváltoztatná Macskaország arculatát.

Az írói elbeszélésmód is szépen hozza azt az ázsiai precizitást, ahogy a legjobban sikerült olvasmányaim a térségből mind érezhetően rendelkeznek azzal az aprólékossággal, ahogy a kis írásjegyeiket írogatják ezek a ferdeszeműek. Galla Endre fordítói munkája pedig igazán dicséretet érdemel, ahogy a könyv gondozása szintúgy. Ezzel együtt nálam kifejezetten egyszerolvasós kategória.

 

Kép forrása: Wikipedia

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. február 9., 15:37 → 2018. február 20., 19:03

Értékelés: ★★★★★ (3,5/5)

A könyv adatai:
Eredeti cím: 貓城記
Fordító: Galla Endre
Kiadó: Európa
Keménytáblás, 246 oldal
Kiadás éve: 1981

A bejegyzés trackback címe:

https://ditticento.blog.hu/api/trackback/id/tr5915669108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása