Bizony, beszéljünk nyelveket! Minél többet. Milyen kár, hogy manapság mintha elfelejtették volna "odafönt", ennek mekkora jelentősége is van.

Kicsit messziről indítok, vállalva ismét, hogy a vásárra viszem a bőrömet és megint patás ördöggé avanzsálódom, mire ez az poszt véget ér…

Szóval volt nekem anno egy bizonyos közösségi felületen egy kirohanásom a moziban vetített szinkronos filmek agresszív terjeszkedéséről meg a nyelvtudásunk ilyetén módon való lezüllesztéséről, ami folytán igen szenvedélyes és helyenként elgondolkodtató, máskor megbotránkoztató reakciók születtek, míg az admin személyeskedő vitákra hivatkozva nem törölte a bejegyzést (szipp, szipp…).

Addigra voltam én már minden, csak rendes ember nem, felmerült érvként, hogy akkor a szinkronizálásban dolgozók éhen fognak halni, megtudtam, hogy az ország tetemes hányada diszlexiás, illetve, hogy azért az 5-10 emberért (szó szerinti idézet) nem éri meg a moziknak feliratosan vetíteni a filmeket, szóval szépen kijött mindenkiből (belőlem is) sok-sok frusztráció.

- Milyen lépéseket tart érdemesnek annak érdekében, hogy Magyarországon fejlődjön a nyelvtanítás, a nyelvtudás szintje?

- (…) Egyik javaslatom egy apró és költségmentes törvény, mely szerint az angol nyelvű filmeket tilos szinkronizálni. Feliratozásra van szükség, és kötelező lenne angolul nézni. Nálunk ezt az erős szinkronlobbi miatt nehéznek tűnik megvalósítani, de ez az ország érdeke, és nem rendelhető alá egy csoport érdekeinek. Nem hogy nem kerül pénzbe, hanem még olcsóbb is, és rengeteg haszna lenne. Az emberek hozzászoknának ahhoz, hogy a filmekben angolt hallanak, szinte nyelvi környezetbe kerülnének.

(Bojár Gábor)

Míg a könyvet olvastam, folyamatosan ez a bejegyzés meg a rá adott reakciók jártak a fejemben. Itt van ugyanis tízegynéhány közszereplő, művészek, műsorvezetők, cégvezetők stb., akiket nyelvtanulásról, nyelvtudásról és ennek életükre való hatásáról kérdezgetett Öveges Enikő. Szinte mindegyik interjúban elhangzik, mennyire fontos az anyanyelvi környezet, hogy hallgassunk rádiót meg zenét, nézzünk filmeket, olvassunk könyveket eredeti nyelven. Voltak közülük, akikre ragadtak a nyelvek, de olyanok is, akik vérrel-verejtékkel küzdötték fel magukat magas szintre.

A siker első nagy mércéje az volt, amikor igazából veszekedni tudtam. Stresszhelyzetben megtalálni a megfelelő szavakat, amikor nincs idő gondolkodni. Sokkal jobban tud az ember veszekedni idegen nyelven, mert nem fájnak neki a szavak. Ami az anyanyelven mellbe vág, az egy tanult nyelven csak egy hasonló szó, nem ül olyan mélyen benned, mint egy-két szó gyerekkorod óta…

(Malek Andrea)

Tudom, hogy ilyen szempontból a szerencsésebbek közé tartozom, mert csak az iskolában meg tudtam tanulni idegennyelveket, különösebb erőfeszítés nélkül. Azt is elfogadom, hogy másnak nehezebb. Nekem meg a sport volt mindig az a terület, amiben tök béna voltam, egyszerűen nem vagyok az az alkat. De ezzel együtt belátom, hogy a testmozgás fontos és életminőséget javító hatása van. Nincs ez másképp a nyelvtanulással sem. Azzal, hogy önbizalomhiányunk mögé bújunk és a könnyebbik utat választjuk, nem jön meg a jobban fizető állás, a külföldi „nem adnak el”-érzés vagy a magabiztosság, ha segítséget kér tőlünk egy külföldi. A zeneszövegekről és az irodalomról nem is beszélve.

Fantasztikus nagy élmény nekem a nyelv, legyen az bármelyik. A gyerekeim is ugyanígy érzik. Leírhatatlan öröm, hogy például egy filmről nem tudjuk, németül, angolul vagy magyarul láttuk-e. Hogy képesek vagyunk németül, angolul és magyarul befogadni. Vagy nem tűnik fel hogy éppen most milyen nyelven olvasok.

(Malek Andrea)

Sajnos a könyv nem megy mélyre ennek okait kutatván, nagyon a felszínen csúszkálunk ide-oda, ráadásul rém igénytelen a szöveggondozás is, mikor Hernádi Herendi Gábor nevét olvastam, már csak kínomban röhögtem… Ugyanakkor érdekes adalék volt számomra pár információ némelyik interjúalanyról, kedvcsináló és motiváció is lehetne a történetük azok számára, akik mereven elzárkóznak ettől a küzdelemtől, mely olyan jutalmat ígér a végén, amitől igazán sajnálhatja, aki megfosztja magát.

Kép forrása: edoc.coe.int

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2019. április 14., 22:36 → 2019. április 16., 22:25

Értékelés: ★★★★★ (4/5)