Kinyitottam a könyvet, varázspor szállt fel belőle, én pedig hagytam, hadd járjon át Halász Margit kétvízközti varázslatos világa, telis-tele mesével, szenvedéllyel és emberi sorsokkal, mélyen beszívtam és hagytam, hogy a szívemig hatoljanak a gyönyörűszép mondatok, Ördög Rozál és Négyökrű Mihály szerelmének és gyermekeinek története, melyben csak úgy tobzódtak a minden érzékszervemet egyszerre simogató mélyen emberi, ízes, színes történések.

[Rózsa Sándor] Azt már csak mellékesen jegyezte meg magáról, hogy ha ledugja az ostornyelét, az menten kihajt, valamint, hogy viharban született, rögvest kirúgta magárt a pólyából, és azt mondta édesanyjának, jól megtörülje kend a száját, se látott, se hallott, érti kend? Börtönnek, bilincsnek lerázom a gondját, magyarul az ilyet szabadságnak mondják, énekelte a karizmatikusan domináns férfiú, és vékony, szárcsafejű lovát megsarkantyúzva, erdőn-mezőn át bujdokolva rádöbbent arra, hogy magyarnak lenni sohasem volt könnyű.

Így csak nagyon kevesek képesek mesélni. Még életemben nem hallottam Halász Margit hangját, mégis, olvasva a könyvet, már pontosan el tudom képzelni, milyen lenne, ha este a pattogó tűz mellett üldögélnénk és hagynám, hogy magával vigyen az ő meseországába, ki a természetbe, a gyarló emberek, a lágyan hajladozó virágok és a homokvidék megannyi kis és nagy állata közé. Csodálatos. Meseszép. És a humora is igazán kedvemre való!

Kép forrása: origo.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. október 1., 08:12 → 2018. október 13., 18:55

Értékelés: ★★★★★ (5/5)