Ferber Katalint évekkel ezelőtt volt szerencsém látni az MTV hajdani Záróra c. műsorában, már akkor lenyűgözött az intellektusa, hogy milyen hihetetlen érdekes dolgokat mesélt Japánról, ráadásul rettentő élvezetesen.

Az egyes év, a koronázási, a beiktatási év az nem számozott év. A gyereknél fordítva van, tehát amikor a mama terhes, akkor a gyerek már van, és amikor megszületik, akkor egy éves. Tehát mindenki egy évvel fiatalabb, mint valójában. Nincs nulladik év, nincs nulla, de földszint sincs, az az első emelet.

Miután nagy nehezen szert tettem erre a könyvre, valami hasonló érzésre számítottam, mint kiderült, nem hiába.

Felismertem, hogy meg kell értenem és legalább alapszinten meg kell tanulnom ezt a világot. Mert más a logikájuk. (…) Megmondom becsülettel, hogy bizony az első másfél évben nem tettem egyebet, mint megtanultam közlekedni és eligazodni Tokióban, ahol nincsenek utcanevek, nincsenek párhuzamos utcák, tizenötmillió ember él, tehát kicsi az esélye, hogy angolul tudó emberrel találkozzam.

Kozák Gyulával már régi viszonyt ápolnak, ennek is köszönhetően egy igen bensőséges beszélgetés olvasható a könyvben, gyakorlatilag egy házi előadás Japán sokféle aspektusáról. Mivel Ferber Katalin gazdaságtörténész, természetesen ez a téma nagy hangsúlyt kap a könyvben, nekem, mint humán beállítódású embernek, csak néha volt kicsit sok a jóból. Engem a saját élettörténete, illetve a japán mindennapok ábrázolása nyűgözött le leginkább. (És bebizonyosodott, hogy bármennyire érdekel a japán kultúra, képtelen lennék egy ilyen lefojtott, nem verbalizáló társadalomban élni.)

KOZÁK: Azért a magyarban óriási dolog, és az ilyen helyzeteket feloldja, hogy káromkodunk egy nagyot és becsapjuk az ajtót. De ezek szerint Japánban ez nem működik.
FERBER: Nem. Például azért sem, mert ha becsapod az ajtót, akkor esetleg az egész emelet összeomlik, ugyanis könnyűszerkezetes az épület.

Teli van a könyv kiidézhető részletekkel, de a végén már megálltam, hogy ne jelölgessek be mindent, mindenki olvassa el a könyvet, akit érdekel a téma. Nem értek egyet a szerzővel kapcsolatos fanyalgó véleményekkel sem. Lehet, hogy kilóg a sorból a személyisége és élettörténete folytán (el is hangzik a deviáns szó), van benne egy adag karcosság, de nekem ezzel együtt egy nagyon szimpatikus, értelmes és önazonos nő benyomását keltette, aki nem volt hajlandó megalkudni soha. Tényleg lehetne ilyen könyvet kiadni más országokról is.

Kép forrása: paisley.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2016. július 17., 15:45 → 2016. július 30., 17:40

Értékelés: ★★★★★ (5/5)