Ditticento

Séta a Csikágóban

Beszámoló 2019-ből

2020. április 14. - Ditticento

csikago.jpg

Aki még nem próbálta, milyen a saját lakhelyén turistaként, idegenvezetővel bejárni egy városrészt egy adott téma szerint, annak szeretettel ajánlom (más hasonló kezdeményezések mellett) a Sétaműhely programjait.

A mai esemény a Csikágó sűrűjébe vezette be azt a kábé harminc érdeklődőt, akik közül egyeseknek bérletük is volt, bizonyítandó, már nem először vesznek részt hasonló rendezvényen.

Jómagam Békés Pál: Csikágó című könyve iránti tiszteletből (és jódolgomban) jelentkeztem a szóban forgó műről elnevezett irodalmi sétára, melyen nem csak Békés Pál, de számos más irodalmi egyéniség szülőházát, egykori lakhelyét kerestük fel. (A következő beszámoló csak néhányat tartalmaz ezekből, elég sűrű volt a program, jegyzeteket pedig nem készítettem.)

Külön ízt adott az egész túrának, hogy vezetőnk, Szegő János az egyes helyszíneken a témába vágó részleteket olvasott fel a különböző művekből.
Így kerülhetett például sor Nádas Péter egykori lakhelyénél, a Péterfy Sándor utca 27. előtt egy, a házat bemutató hangulatos leírás felolvasására is, melyet az író Világló részletek című könyvében olvashatunk a maga teljességében. A mi felolvasásunk ugyanis megszakadt, mikor egy lakó mit ad Isten, épp akkor érkezett haza, nekünk se kellett több, diszkréten besurrantunk mind a harmincan, hogy a tipikus gangos bérházat belülről is megszemlélhessük, természetesen szigorúan az udvaron maradva.

A Nefelejcs utcánál megemlékeztünk Kertész Imre: Sorstalanság című művének egyik záró jelenetéről, majd kellemes cikk-cakk vonalban haladtunk tovább „túraösvényünkön”, mely során érintettük (a teljesség igénye nélkül) a Garay téri piacot, Békés Pál szülőházát, Faludy György szülőházának helyét, de a színművészek, zenészek és egyéb szórakoztatóipari figurák is említésre kerültek, mint például Kibédi Ervin, Antal Imre vagy Eötvös Gábor, a bohóc.

Csapatunkban volt egy hölgy, aki igen komolyan vette az önként magára vállalt feladatát: ahogy megálltunk a kapualjakban, végigpróbálgatta a kapucsengőt, hátha megszán minket valamelyik lakó és beenged körülnézni. Volt, aki egy kurta NEM-mel honorálta az igényünket, de szerencsére mindig akadt olyan, akinek mindegy volt, kik jönnek be az épületbe, egyszer pedig egy külföldit is sikerült felcsengetnünk, akinek nem is magyaráztuk hosszasan, mi célból vagyunk itt, engedjen be, legyen olyan kedves, s már nyílt is a kapu.

Ezügyben a legemlékezetesebb számomra Örkény István szülőháza volt a Dembinszky utcában. Mielőtt behatoltunk az udvarra, túravezetőnk egy olyan írást olvasott fel Örkény tollából, ami alapján nehezen hihetnők, hogy az író nagyon szentimentális ember lehetett, hiszen ahogy szülőhelyéről nyilatkozott, az minden volt, csak nem kellemes.

Ezt követően megláthattuk belülről is a legnyomasztóbb, legretkesebb bérházbelsőt, amit valaha láttam. Hideg, dohos levegő, kajaszag, pergő vakolat, hevenyészett ablakok, szokás szerint arra gondoltam, kiváló helyszín lehetne itt filmet forgatni a ’40-es, ’50-es évekről, a kellékeseknek nem lenne sok dolguk. Szegő János kiváló érzékkel kihasználta a döbbent csendet és folytatta a felolvasást Örkényünk visszaemlékezéséből, ennél tökéletesebb összhang a hallott szöveg és az érzékelt kép között nem is lehetett volna. Pláne, hogy az egyik földszinti lakásból a tömeg láttára előtántorgott egy atlétatrikós, nagydarab hmmm… lakó, aki támadó állást felvéve fenyegetőn megállt az ajtó előtt, az irodalmi szöveg hallatán viszont lefegyverzetten visszavonult a lakásba, de azért szemmel tartott minket a csipkefüggöny mögül.

Örkény szülőháza mellett néhány méterre volt Karinthy Frigyes egykori lakhelye is, róla is ejtettünk pár szót, illetve megemlítődött a Nihil című vers (itt olvasható) is, melyet sajnos nem olvastunk fel.

Túránk zárásaként most a Nefelejcs utca másik végén álltunk meg, ahol is végre szóba került az az irodalmi részlet, mely a Csikágó olvasását követően már azt hiszem, örökre az emlékezetembe vésődött és valahányszor a Nefelejcs utcánál járok, eszembe jut. Akik olvasták a könyvet, azoknak csak ennyit mondok: Csicseriborsó… bablencse.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=21515463

A bejegyzés trackback címe:

https://ditticento.blog.hu/api/trackback/id/tr3015612816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása