Mi jut eszembe Freddie Mercury-ről?
Legelőször nem is az a temérdek sláger, amit elénekelt és amelyekhez zsenge korom ellenére megannyi személyes élmény fűz. Hanem az a nő, akinek a szülését gimis barátnőm szülész édesanyja segített levezetni, a megszületett gyermek pedig a Kolompár Fredimerküri nevet kapta (volna) a keresztségben. Hát igen, Freddie Mercury ekkora sztár volt.

Miért épp most olvastam a könyvet?
Mert a napokban megtekintett Bohemian Rhapsody című filmben látottak, mint megtudtam, nem minden esetben fedték a valóságot, én pedig szeretek a végére járni a dolgoknak. Meg a könyv amúgy is jó két éve figyelt a polcomról.

Méltó ez a könyv Freddie Mercury emlékéhez?
Annyira sajnos nem. Biztos vagyok benne, hogy íródott az énekesről jobb életrajzi kötet is. Nem éreztem annyira, hogy egy váza lett volna az egésznek, sodródtunk ide-oda, a szerző a már meglévő interjúkból és a könyv írásához szükséges telefonbeszélgetéseken elhangzottakból gyúrta össze a szöveget. Bár a szerző és a megszólalók részéről őszinte csodálat és szeretet tükröződött Freddie (és a Queen) felé, nekem mégis hiányérzetem maradt.
A magyar kiadás valami elképesztően igénytelen. Sokszorosan újrahasznosított papírra nyomott, elütési hibáktól hemzsegő, legalja ponyvairodalomra emlékeztető küllemű könyvet sikerült rittyentenie a pécsi Tankönyvkiadónak (hihi).

Mit érdemel az a fordító, aki helyénvalónak tart egy Freddie Mercury-életrajz kapcsán olyan szóhasználatot, mint: homokos, buzibár, buzis, illetve ezek kombinációi?
Kezdetnek megteszi, ha leírja százszor, hogy:
Nem leszek többé homofób s*ggfej.
Nem leszek többé homofób s*ggfej.
Nem leszek többé…

Kép forrása: www.eonline.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. november 8., 07:53 → 2018. november 11., 12:38

Értékelés: ★★★★★ (3/5)