Bizonyos értelemben nem vagyok az a sztereotip nő. Nem csicsereg a hangom, nem olvadok el a kisbabáktól, nem hordok szoknyát vagy magassarkút, mocskos a szám. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem… A Szex és New York-szerű filmek idegesítenek, nem tudok azonosulni a szereplőkkel, chick litet sem olvasok, mert halálra idegelem magam a két milliméter mélységű problémákon, amiken a szereplők vekengenek, a való életben is kerülöm a kifejezetten „csajosnak” titulált dolgokat, férfikollégák között érzem inkább jól magam.

Akkor meg mégis mi a jóélet vitt rá (a nagy Scolar-leárazáson kívül), hogy megvegyek egy könyvet, ami egy szingli lányról szól, meg a pártalálási viszontagságairól?

Mert hatodik érzékem megsúgta, hogy ez a könyv más, ezt nem akarom a falhoz baszni, mert ebben a könyvben nincs (az én értelmezésembeli) picsogás, hanem valós és átélhető szituációk, okos, intellektuális humorral fűszerezve.

Amikor nyolcadikban magyarórán tanultuk a különböző költői eszközöket, mint például a fokozást, azoknál a soroknál, hogy „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz és legszebb a tél, annak ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél”, valami átsuhant rajtam, mintha megéreztem volna, hogy igen, ez az én jövőképem is.

Nézeteim szerint két nagyobb halmazra bonthatóak a partiképes korban lévők: akiknek összejött a pártalálás hamar és akiknek kétséges, hogy valaha összejön egy komoly kapcsolat. Ennek hátteréről kötetek szólnak, ne is menjünk ebbe bele. De az, hogy a két halmaz mennyire nem találja a közös hangot, az már nemegyszer bebizonyosodott. Mert az első csoportból könnyen beszél az, akinek akkora szerencséje volt, hogy pont jókor volt jó helyen és találkozott élete párjával, aki szintén jókor volt jó helyen. Mert meglátásom szerint ez nagyon nem csak azon múlik, ki hogy néz ki, vagy milyen a lelke. Mindenkinek megvan a maga foltja, csak nem mindenki talál rá. Gyönyörűen mutatja be a regény, mit éreznek a második csoportba tartozók. És nemcsak a nők!

És hogyha már ott tartunk, hogy ki mit utál legjobban a másikban, én azt, hogy ő is, ahogy minden kapcsolatban élő ismerősöm, azt hiszi, hogy csak azért nem találok egy rendes pasit, mert nem akarok, és nem igaz, hogy ez ilyen nehéz lehet. És nem kívánom, hogy szakítson a Majorral, őszintén mondom, hogy nem, de ha egyszer arra kerül a sor, akkor majd jön a meglepetés, és látni fogja, hogy rögös út vezet egyik hosszú kapcsolatból a másikba. Pont, ahogy a Czmór Ildi is látta, aki éveken át egyszerűen nem értette, hogy mit bénázok ennyit, és jobbnál jobb tanácsokkal látott el, majd pár hónapra rá, hogy szakított élete addig egyetlen pasijával, bocsánatot kért.

Amúgy jót mulattam rajta, mikor szóba került Ellen Fein és Sherrie Schneider: Titkos ​szabályok című könyve, nem volt kimondva, de felismertem az idézetekről.

Már a könyv kezdetekor nagyon hamar azonosulni tudtam a főhősnővel (akinek egyszer sem említik a nevét), a szintén angoltanár és fordító harmincas lánnyal. Mikor vagy 5 év elteltével ismét megláttam a haladási napló kifejezést, dobbant egyet a szívem :)

A baráti kör is mind remekül megrajzolt figura, Szemző például egy az egyben az egyik barátnőm, ritka, hogy egy könyvszereplő ennyire hasonlítson valamelyik ismerősömre. Már szinte azt hittem, őróla mintázta, de neki csak egy gyereke van, Berki Judit meg nálam idősebb.

A végét illetően is rövid tétovázást követően elégedett voltam, tetszett, hogy nem lett happy end, én mondjuk végig azt hittem, hogy az lesz a csattanó, hogy a Bónával fog összejönni.

A könyv borítóját viszont nem sikerült megfejtenem. Nagyon szép ez a sok állatfarok (van itt nagymacska, kismacska, halacska, de leguánocska is), de vajon mi lehetett mindemögött a koncepció…?

A moly.hu-n látható megosztottságot egyébként abszolút megértem. Aki szeret olvasni a témában, azoknak ez nagyon más stílus lesz. Akinek mindez a küszködés már a feledés homályába vész, vagy soha nem is volt ilyen gondja, az csak ellenszenvesnek ítélheti a szereplőket. De aki jókor kapja el, annak rendkívül szórakoztató darab. Olvasnék még a szerzőtől.

Kép forrása: pixels.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. december 17., 20:37 → 2018. december 28., 19:25

Értékelés: ★★★★★ (5/5)