Egy ismerősöm pdf-fájljának hála, sikerült nekem is „elolvasnom” ezt az egészen kivételes némakönyvet.

A maláj származású, Ausztráliában felnőtt Shaun Tan képeskönyvéül nagyon is zsigeri témát választott: az emigrációt, bevándorlást, menekülést egy fenyegetett országból. Szavakra itt nincs is szükség valóban, hiszen egyetemleges a hontalanság-érzés, a nyelvi akadályok, az ismeretlentől való félelem, vagy akár a honvágy.

Nagyon tetszett, hogy az író-rajzoló külön kis univerzumot épített ki, mely egyszerre juttatott eszembe különböző országokat a földgolyó minden szegletéből. Természetesen legerősebben a 20. század eleji amerikai bevándorlásra asszociáltam, de mint az utószóból megtudhatjuk, több kép is az Ellis-szigetről származó fotókból inspirálódott.

Művészi könyv, nem is adnám akárki kezébe. Gyönyörűséges szépia képekkel operál, semmi sem felesleges, egyszersmint pont annyira szájbarágós, hogy nem csap át művészieskedésbe. Nagyon tetszettek azok a szimbolikus képsorok, melyek az idő múlását voltak hivatottak érzékeltetni, legyen az egy növény, vagy a madár, aki később a megszületett fiókáit megy etetni. Illetve maga a sárkány is, mint az óhaza fenyegetője.

Kemény és elgondolkodtató téma ez, mégsem megy bele a sűrűjébe, mindenki különösebb akadály nélkül azért el tud menekülni a hazájából, sőt, a már berendezkedett menekültek egymást is segítik. Ez nekem kicsit mese-mese-mátka, de nyilván nem erre akarta Shaun Tan sem a hangsúlyt helyezni. Remek érzékenyítő könyv, mely természetesen az életben nem fog megjelenni Magyarországon.