Előre szólok, erősen részrehajló értékelés következik.
Keményvonalas George Michael-rajongóként kissé megkésve, ám annál nagyobb örömmel vettem kezembe ezt a kis életrajzi kötetet, amely a kezdetektől a 2006-ig tartó időszakot öleli fel. Kiderültek belőle érdekes dolgok és segített jó pár, a média által felfújt dolgot tisztába tenni, ám az örömömet erőteljesen beárnyékolta az az igénytelenség, amivel a kiadó a könyvét „gondozta”.

Georgios Kyriacos Panayiotou-nak hívnak. De a külvilágnak más vagyok és mindig is más leszek. De az a „más” nem a nevem.

Volt itt „lektor” is, bizonyos Pallai Péter, de hogy egy sort nem olvasott el a könyvből, az hétszentség. Telis tele elütésekkel, magyartalan mondatokkal az egész szöveg, ráadásul a szerkesztő nagy barátja lehet a vesszőknek, mert nem volt rest olyan mondatokat is beletenni a könyvbe, amikor minden, egyes, szó, után, vessző, volt. De az abszolút kedvencem, mikor még meg is duplázta őket olyan„ mintha nem lett volna egy is elég oda. Külalakra pedig elég csinos kis kiadvány, nagy kár így elkúrni a hangulatot ilyen bosszantó dolgokkal.

Minél több alkalmazottad van, annál többen vannak azok, akik nem őszinték veled, s ezt találom a legnyomasztóbbnak a turnézásban – mondta Michael. Annyi ember megélhetése függ tőled. Jobb elfogulatlan emberek társaságában lenni – fogalmazzunk így. Az emberek félnek tőlem. Nem értem, miért. Ritkán rúgok ki valakit. Ahhoz valami nagy baklövést kell elkövetniük. Talán a pozícióm nagyságrendje… Eléggé távolságtartó vagyok még a zenekarral is, de nem tudok közel kerülni olyanokhoz, akik nem őszinték velem. Jó, ha tudom hogy amikor viccet mondok, azért nevetnek rajta, mert jó. Nem azt állítom hogy seggnyalókkal vagyok körülvéve, de, mindent összevetve, ha belegondolok, mégis csak tőlem kapják a fizetésüket. És ettől megrémülök, attól, hogy olyanok vannak a környezetemben akik képtelenek elküldeni melegebb éghajlatra. Ezzel szemben a szűkebb környezetem rendszeresen odaküld…

A fordítóval sem voltam maximálisan elégedett. A fordítói megjegyzések nagyon találóak és odaillőek voltak, hozzátettek a szöveghez, de nem tudni, a fordító tényleg nem hallott-e még a Pet Shop Boys-ról, a Muse-ról vagy Alicia Keys-ről, vagy csak a híres lektor felejtette benne a könyvben az ezekkel kapcsolatos hibákat, ezek így együtt helyenként nagyon felcseszték az agyam! Ejnye!

Jópofa volt az „értelmező szótár” az egyes fejezetek elején, de nagy baklövés volt az albumok (fejezetcímek) lefordítása magyarra, most őszintén, kinek esik le egyből, ha arra gondolunk, hogy Fantasztikus meg Nagy? Naugye. Talán Fantastic (Fantasztikus) meg Make It Big (Nagy) bár itt meg hát nem egészen ezt jelenti.
Amúgy érezhetően alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, ezért piros pont, megszólaltatja az érintetteket, ezért szintén.

Ami nem a könyv hibája, de nekem hiányérzetetem volt, az több régi kép, például Georgios gyerekkorából, mert nehezen hiszem el, hogy ez a jóképű pasi volt valaha kövér, szemüveges és csúnya :)

Ami pedig címszereplőnket illeti, nagyon szeretném, ha ekkora alázattal és kellő mértékű önreflexióval rendelkeznének a popsztárok, mint amilyen a mi Georgie-nk. Egy hihetetlenül intelligens, esendő, de éppen ettől nagyon is emberi énekes. Ja, és kibaszottul tehetséges. De én szóltam hogy elfogult leszek…

Kép forrása: encrypted-tbn1.gstatic.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2016. augusztus 11., 20:04 → 2016. augusztus 14., 17:37

Értékelés: ★★★★★ (5/5)