A könyv olvasásakor annyira hangulatos képek peregtek előttem: az olasz város hangulata, épületei, a családi, baráti összeröffenések, a tengerparti üdülőparadicsom, mindez nyakon öntve azzal a hamisíthatatlanul olasz felfogásmóddal, amit egyszerre csodálok és ugyanakkor idegenkedem, valahányszor belegondolok, milyen is lehet olasznak lenni, de tényleg.

A kisregény meglehetősen izgi témát boncolgat egy nagyon izgalmas korszakban: a ’30-as években járunk, mikor már Hitler Németországban hatalomra jutott, a regény idején pedig már Mussolinivel haverkodik. Már nem vagyunk messze a zsidótörvények bevezetésétől, amellyel kapcsolatban meglehetősen széles spektrumon mozog az istenadta nép vélekedése.

De a cselekmény fő témája mégsem ez, hanem az aranyásás. Nem az ásóval földet túrás, hanem az a fajta, amit mostanában a csinosnak mondott hölgyikékkel kapcsolatosan szokás emlegetni. Itt azonban egy görög férfiisten testével rendelkező fiatal bokszolóról beszélünk, aki nem egy elhervadt gazdag milliomosnő hímringyója lesz, hanem egy korosodó gazdag gégészé.

Én pedig egészen az utolsó pár fejezetig azt hittem, ez milyen érdekes kis könyv, hangulatos, továbbá nagyon tetszik, hogy végre nem csak a nőket mutatják be számító dögöknek, ahogy valóban nem csak köztük képviselteti magát ez a fajta.

A szerző érzéseim szerint az utolsó fejezeteket egy nagyon más lelkiállapotban írhatta, hirtelen egy nagy gellert kap az egész sztori, átnyergelünk a zsidókérdés témájába, mindenttudó harmadik személyű elbeszélőnk családja ugyanis ugyancsak zsidó származású, az éppenhogy szárba szökő antiszemitizmust láthatjuk, miként élik meg a család tagjai. Ez is egy nagyon fontos téma, csak nem most és nem itt voltam kíváncsi rá. Az, hogy hirtelen sutba vágtuk az eredeti cselekményt, engem inkább töltött el bosszankodással, minthogy empátiát érezzek a megváltozott helyzet szereplőivel.

A végén persze visszatérünk néhány mondat erejéig a gégészre, de azt is olyan összecsapottan, katarzis nélkül, hogy miután végeztem a könyvvel, csak néztem, hogy most akkor mi van, csak így vége? Pedig tényleg olyan hangulatos könyvecske volt ez! Olaszország rajongóinak mindenképp élmény! De jaj, ez a vége bizony el lett rontva.