Amit nem mersz megkérdezni a nőgyógyászodtól (sem) - mondá az alcím. Való igaz, én sem kezdenék bele a nőgyógyászomnál mindenféle „hülye” kérdésbe, mikor van rám kb 15 perce, szorítkozzunk az akut problémákra. Van egy barátnőm, aki rendszeresen a rendelés végére kéri az időpontját, mert utána ottmarad a dokival és vagy egy órán keresztül még beszélgetnek. Gondolom, olyasmikről, mint amik a könyvben is vannak.

Mert amúgy elképesztően jó, hogy ez a könyv megíródott, még akkor is, ha néha egészen gyakorikérdések.hu-s érzésem volt, olyan ökörségeket tudnak feltenni szegény Lissa Rankin-nek a páciensek, máskor meg „Na, erre én is kíváncsi vagyok!” gondolatok futottak át az agyamon. Meglepő módon elég sokszor. Pedig én azt hittem, már egészen képben vagyok a témában.

Női könyv, szó szerint. Nőkről nőknek. Azt hiszem, ezt nem tudta volna egy férfi így megírni. Hiányzott volna belőle az a személyes érintettség és testvéri összetartás, ami szükségképpen csak az azonos neműek közt jöhet létre.*
Lissa Rankin továbbá abból a szempontból is nagyon jót tesz az olvasójával, hogy megértő, nem ítélkezik és a női szervek egészségén túl a lelki egészség megtartására is nagy hangsúlyt fordít. Ha már a nőiséggel kapcsolatos ’szeresd a tested’ kánont vesszük elő, Hoppál Bori: Kebelbarátnők, és Soma Mamagésa: Tiszta szex című könyvével rokon műről beszélhetünk.

Felszabadító volt a nőgyógyásznő gondolatait olvasni akár az abortuszról, a gyermekmentességről , de akár az Istenhitről is. Fájóan hiányzik ez a hozzáállás a legtöbbünk életéből, szóval ezek nagyon pozitív dolgok.

A páciensemnek, Elaine-nek tinédzserként két abortusza volt, és amikor harminchét évesen megpróbált teherbe esni, nem tudott. Az abortuszát okolta érte, és úgy érezte, Isten megbünteti azért, hogy megszakította a terhességeit. Valójában Elaine korai petefészek-elégtelenségben szenvedett, amely azt jelenti, hogy a petesejtjei úgy viselkednek, mintha elérte volna a menopauzát – ez pedig olyan állapot, melynek abszolút semmi köze nincs a korábbi abortuszaihoz. Én személy szerint a szerető Istenben hiszek, aki együtt érez Elaine fájdalmával, nem pedig egy olyan bosszúszomjas istenségben, aki puszta rosszindulatból megtagadja a nőktől a termékenységet. De ez csak én vagyok…

De. És most jön a de.
Ez a könyv akkor lehetett volna egészen kifogástalan, ha nem egy max középfokú nyelvvizsgával rendelkező leányka kapta volna a fordítási feladatkört, illetve a Jószöveg Műhely is belátta volna, hogy az olvasószerkesztő, neadjisten lektor egyáltalán nem ördögtől való személyek. Néhol egészen röhejes mondattani hibák jöttek elő.

Illetve olvasáskor milliószor jutott eszembe, hogy a fenébe is, angolul kellene ezt inkább olvasnom, akkor tutira nem dobnak le az olyan amatőr fordítási megoldások, mint a doctor = doktor, baby = bébi, I am a big fan = nagy rajongója vagyok.

A félrefordítások két „csúcspontját” viszont egyértelműen az alábbi két, magyar olvasók elleni merénylet érdemelte ki:

a) Akár az is feltűnhet, hogy a vágyad olyan változékony, mint az időjárás. Egyik nap úgy érzed magad, mint a kutya a hőségben…
Kutya a hőségben, vagyis dog in heat, ami igazából tüzelő kutyát jelent, de a fordító ilyesmiről még nyilván nem hallott.

b) Mivel a cicik nagyrészt zsírból állnak, bármilyen járulékos súly a melleden köthet ki. Vannak nők, akik ezt észreveszik, s amikor minden lefutott, a mellük még kisebbre zsugorodik, mint a terhesség előtt. De a legtöbben nem érzékelnek csészében mérhető változást.
Ha nem tudnám, hogy ezt egy csaj fordította, még csak-csak elnézném (nem), hogy egy pasi nyilván életében nem nézte meg tüzetesebben egy melltartón a 'cup' kifejezést, mert hát minek, neki akkor érdekes, mikor címke már nincs rajta, de van benne más. De hogy egy nőnek ez ne legyen feltűnő???
Fenébe már.

Elveszek, ha lenézek. Tudsz segíteni az eligazodásban?

Abszolút – és köszönöm a kérdést. Meglepődnél, hány nő éli le úgy az életét, hogy igazán soha nem is tudja, mi van odalent.

Mindent egybevetve: fontos könyv. Lányok, asszonyok, olvassátok el, megéri. De ha megy angolul, én mégiscsak eredetiben ajánlanám.

*Egyszer egy nagyon fájdalmas nőgyógyászati beavatkozáson kellett átesnem. Nem volt ott senki más, csak a (nőnemű) nőgyógyászom és az asszisztensnője. Az egyik a beavatkozást végezte, a másik a kezemet fogta. Bennem pedig hirtelen olyan ősi energiák szakadtak fel, ahogy ott feküdtem széttárt lábakkal, hogy szinte visszarepültem az őskorba, ahol a barlangban a javasasszony a törzs nőtagjainak drukkolása közepette segít a beteg lányon. Soha nem éreztem azóta sem a nőiséget ilyen spirituálisan, ahogy átjár.

Kép forrása: chrisguillebeau.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. október 1., 19:35 → 2018. október 15., 23:57

Értékelés: ★★★★★ (5/5)