Hajjaj, bajban vagyok most a csillagozással. Mert az egy dolog, hogy együltőhelyemben kivégeztem a könyvet (bár nem így terveztem), de közben meg nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az iromány egy hatalmas blöff, csupán az olcsó megbotránkoztatás a célja, mint mikor valaki a piactér közepén letolja a nadrágját és odakakil a muskátliárus portékáira.

Gyakorlatilag a 10. oldal körül már jönnek a széplelkű szüzikék (na, nem ééééén….) számára igencsak szokatlan témák és nyomódnak az arcunkba hatalmas dózisban, legyen az a mélyszegénységben élő öregasszony helyi kórboncnoktól kapott kis csemegék megfőzése némi krumplival, majd annak elfogyasztása, különös tekintettel a fiatal férfi holttestek legnemesebb szervére vagy a szereplők 95%-nak életében rendszeresen megjelenő szexualitás, a lehető legperverzebb, legerőszakosabb módon (a végén már szinte vártam az egyes fejezeteknél, hogy na, most ki fog elélvezni, olyan ritmusa volt az egésznek), sőt, a végefelé, hogy azért a repertoár teljes legyen, kapunk egy kis pedofíliát is.

A fentiek persze a valóságban létező dolgok, még ha nem is óhajtottam ekkora mennyiséget kapni egyszerre belőlük. drMáriás amúgy elég hatásosan ábrázolja őket, nehezen is szabadultam a gondolattól, vajon ez az ember mennyire lehet normális.

A legnagyobb gondom azonban nem is ezzel volt, hanem a könyv koncepciójával. Ez nem regény. Ezek kis stílusgyakorlatok, egyenként benézünk egy lepattant bérház ajtajai mögé és elmondjuk, mit látunk. (Közben szintén társasházi lakóként igyekeztem nem gondolni a saját szomszédaimra.) Ami megintcsak arra vezet vissza, hogy a könyv a fintorgáson kívül mást az olvasójának bizony nem nyújt.

Ja és ha már lepattant bérház. Nekem azt senki ne mondja, hogy a lumpen drogos, a maffiózó és az orvostechnikai eszközöket gyártó cég topmenedzsere meg a hajléktalan egy házban lakik, mert ha valami nem volt életszerű, akkor az ez. Vagy a ház nem volt olyan lepukkant, aminek viszont ellentmond a borító, meg a lapokat folyamatosan megtörő tatarozás alatt álló bérházakról szóló képek, amik nekem semmit nem adtak hozzá az élményhez.

Kinek ajánlanám a könyvet? Talán, akik a Húgycsőbalerina (tényleg nem húzza alá a helyesírás-ellenőrző?) című könyv stílusát is szerették.

Kép forrása: civilhetes.net

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2017. október 8., 12:05 → 2017. október 8., 14:15

Értékelés: ★★★★★ (0/5)