Ezt a könyvet olvasni olyan, mintha hipnózisban visszarepítenének egy régi világba, jelesül az 1960-as évek Magyarországára, a szocializmus minden kis cseppje egészen az emberek kis mikrovilágáig lecsorog.

Töltőtoll

– Légy szíves, egy percre a tolladat.
– Nincs nálam toll – mentegetőzik a költő.
– Költő létedre nem hordasz magadnál tollat?
– Miért, a Fischer Annie-nál mindig van zongora?

Fehér Klára pedig végtelenül szeretetteljesen, emberbarátian mesél arról, amit látott, megélt ebben a világban. Nagyon tetszik, hogy noha a rendszer kegyeltje volt, tudott és mert is kritikus hangnemet megütni, tűpontos meglátásait nem rejtette véka alá és ezt a hozzáállását a rendszerváltás utáni időkben sem tagadta meg.

Hentesnél

– Asszonyom, hiába néz rám ilyen csúnyán, a mócsingot is el kell vinnie valakinek.
Istenem. Így lettem valaki.

Van az egész könyvnek valami régies íze, amitől az egész elbeszélésmód olyan, mint ahogy nagymamám mesélt, mikor még élt. Az olvasó szinte tapintani tudja a retro hangulatot, annak színeivel, hangulataival, zenéivel, ruháival. Ugyanakkor ez a régiesség csak keretet ad azoknak az ijesztően mai motívumoknak, amikkel nap, mint nap találkozik az, aki emberek között éli az életét. Mi tagadás, hiába nem eszpresszóba járunk már és a csemegepultos sem fejben számolja ki a párizsi árát, az emberek most is olykor (?) nemtörődömök egymással, nem mindig beszélnek tisztelettudóan, a közszféra munkamorálja meg pláne nem sokat változott.

A hétéves Imi regényt ír.
Meg is mutatja a mamának a rettenetes történetet. Nyolcszáz halott, kilencven rablógyilkosság, felvágott has, tőrdöfés, harakiri…
„Kisfiam” – mondja neki a mama, – „én ezt látni sem bírom, ez iszonyú, mindjárt elájulok.”
„Ne félj” – nyugtatja meg a gyerek, – „nem is felnőtteknek írom.”

Sok-sok apró kis anekdota, édesen, vagy keserédesen, de mindenképpen rólunk, azok is magukra ismerhetnek, akik még kéjes gondolatok sem voltak a hatvanas években. Ha lett volna annak idején Facebook, oda tökéletesen el tudnám ezeket a kis karcokat képzelni.

Kép forrása: http://budapest.varosom.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. január 27., 15:09 → 2018. február 9., 08:55

Értékelés: ★★★★★ (5/5)