„Mai” moldován elbeszélők. Maradjunk annyiban, hogy úgy 50 éve voltak ezek az elbeszélők maiak. Ennek megfelelően is kell hozzájuk állni.

Nem volt ez rossz, nem mondom, de annyira jó sem. Volt pár novella, amik felépítésügyileg, írástechnikailag elég jól sikerültek, ezeket megfigyelő szempontból is érdemes volt elolvasni.

Témáját tekintve viszont elég erőteljesen érződött a kiadás és a keletkezés időpontja. Először megijedtem, hogy csak katonai témájú írások lesznek a könyvben, de szerencsére ezeket felváltották a paraszti világ képei, illetve a szerelem, mint örökös téma. Utóbbiból számomra egyértelműen kiemelkedik Ion Podoleanu: Szemernyi boldogság című novellája.

– Miért nem megy férjhez?
Tamara, mintha tűszúrás érné, úgy összerezzent. Néhány lépés után elhúzta karját, és csak akkor válaszolt:
– Nem találkoztam még azzal az emberrel, akire várok. Vagy az is lehet, hogy nem tetszettem még senkinek.
Szűk, járda nélküli utcába fordultak be. Tamara fürgén, vidáman ugrándozva lépkedett. Herceg egylépésnyire mögötte ment. Szeme valósággal itta a mozdulatait, tekintete simogatta a lány alakját, akinek formái, a ruhán keresztül, sejtelmesen kirajzolódtak az éjszaka kékségében. Belehasított a gondolat: ha nem volna nős… Ha nem volna nős… Föltűnt előtte a felesége, egyetlen gombbal összefogott pongyolájában: egyik kezében söprű, a másikban összegyűrt törölgetőrongy. Mindig így fogadja. Nem engedi, hogy belépjen a lakásba, amíg a cipőjét le nem húzza. Utána rákezdi:
– Ülj le és egyél, amíg meleg az étel, mert… Miért hagysz a tányérban? Ne morzsálj, mert nem járhatok folyton seprűvel a nyomodban. Ne ülj az ágyra. Ne támaszd a falat, anélkül is szilárdan áll. Miért cigarettázol az előszobában? Bebüdösíted a házat! Zárd el a rádiót, mert mindjárt hozzávágom a cipőt. Ne idegesíts! Ne idegesíts! Ne idegesíts!…
– És maga – kérdezte Tamara – maga boldog?
– Igen -válaszolta a Herceg, de az volt az érzése, hogy nem ő maga, hanem valami szobor nyitotta ki a száját.

Nem bántam, hogy elolvastam, mert megbizonyosodhattam, hogy ez az ország is termel ki magából jó írókat. De ennél többet sajnos nem adott.