Talán nem én vagyok a leginkább feljogosított személy, hogy a könyvről értekezzek, kissé zavarban is vagyok. Már az előszóban azon kesereg Hannah Fry, hogy a matematika mennyire nem vonzó tárgy, a legtöbb gyerek utálja már a suliban is, nincsen benne semmi izgalom.

Nos, szerintem ez egy nagy baromság. A matematika egy baromi fontos tudományág, megannyi felfedezés és életünket javító dolog származik belőle. Az már más kérdés, hogy én, személy szerint mindig csak a pálya széléről ámuldoztam azokon, akik egy csettintés alatt átláttak logikai összefüggéseket vagy különös örömüket lelték a krikszkraksz képletek és tételek bebizonyításában. (Számomra az izgalmi faktor max annyi volt benne, hogy vajon meglesz-e a hármas a dolgozataimra…)

Egyesek szerint pontosan tudjuk, mitől szép valaki, és a válasz az aranymetszés nevű matematikai fogalomban rejlik.
Azok kedvéért, akik még sosem hallottak az aranymetszésről vagy az aranyarányról: ez egy irracionális szám, amelynek értéke körülbelül 1,61803399… és általában a görög ábécé nagy fí (Φ) betűjével jelölik. Definíciója geometriai eredetű, de mint kiderült, a virágszirmok számától a nyulak szaporodási rátájáig sok mindenre alkalmazható.

Ugyanakkor a könyv másik fő témája, a szerelem és a párkeresés már jóval inkább felcsigázott, kíváncsi voltam, miként hozható be a kettő ugyanazon kiadványba. A kezdeti érdekes kutatások és esettanulmányok még le is kötöttek, ám a könyv utolsó harmadára Hannah Fry úgy belepörgött a matematikai elmélkedésbe, hogy szégyen, nem szégyen, egy megveszekedett szót sem értettem abból, amit mond. Bizonyára érdekes lehetett pedig, amikről magyarázott, én olvasás közben azon kaptam magam, hogy visszamerengek az iskolás éveimbe, meg volt szerelmeimre gondoltam, akik között volt informatikus, közgazdász és mérnök is, bizonyára nem véletlenül. Hajj, nem nekem való ez a reáltudomány, na.

A matematikához nálam jobban olvasók kritikáit javaslom inkább, ne nekem higgyetek.

Arra sem én vagyok a megfelelő személy, hogy szavakba öntsem mindazt az őrült izgalmat, emésztő szenvedélyt és világvége-hangulatot, amit egy szerelmes ember átél. Aki ezt keresi, annak figyelmébe ajánlom az elmúlt 5000 év számos műalkotását: festményeket, verseket, szobrokat, dalokat.

Viszont, amivel kapcsolatban már magabiztosabban tudok nyilatkozni: nagyon cukik az illusztrációk! :)