Ez a könyv ígéretesen indult, de aztán erős lejtmenet jött.

Abban reménykedtem, hogy majd Giulia Enders: Bélügyek című könyvvel párhuzamosan jól a vizeletkiválasztás biológiája mögé nézünk, de sajnos ez csak az első pár oldalig tartott. (Remélhetőleg majd a Húgyügyek-ben…)

Vizelni, pisilni, pipilni, egy sárgát dobni, csurgatni, kisdolgozni, pislantani, hugyozni, pisálni, csövelni, locsolni, a szükségletet elvégezni, brunyálni… – és ez csak néhány kifejezés, amivel a világ egyik legtermészetesebb dolgát jelöljük.

Azért meg kell mondjam, remekül szórakoztam olvasás közben, a szerzőpáros egyik tagja komikus, a másik pedig rádiós műsorvezető, ebből kifolyólag a jópofasági faktor igen erős volt, már amikor nem ment át egy olyan tartományba, amit odahaza csak seggrepacsihumor-nak nevezünk.

A könyv jó 80%-a olyan volt, mint azok a színes képeskönyvek, amiket gyerekeknek készítenek, illusztrálva a meghökkentő számadatokat és Blikk-be való érdekes történeteket, leszámítva, hogy a könyvben egy fia kép sincs (hálistennek), leszámítva a nagyon ötletes és jópofa borítót (ugyancsak hálistennek).

Némely embernél spárgafogyasztás után a vizelet kékes vagy zöldes színű lesz. Ha a pisi inkább barnássá változik, az aloé- vagy rebarbarafogyasztására utal, és piros vizeletért esetleg a cékla, a bogyós gyümölcsök vagy a répa a felelős.

Ami a legjobban tetszett, hogy a szerzők nem voltak restek önként kísérleti egérkedni, így kaphattunk rendkívül szórakoztató és meghökkentő leírást a Németországban népszerű „pisipartikról”, vagy akár a pelenkahasználatról, de még a pisi megivásáról is.

Tehát szépen körüljárták a pisilés kultúráját és a kulisszákba (derítőkbe) is betekinthettünk, ám a könyv sokkal kevésbé tudományos, mint vártam. Ennek tudatában fogjon hozzá, akinek kedve támad.

Kép forrása: www.urologiaikozpont.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2019. január 13., 00:05 → 2019. január 18., 17:25

Értékelés: ★★★★★ (3,5/5)