A legfilmszerűbb könyv, amit valaha olvastam, olyannyira magam előtt láttam a történéseket, hogy néha el is felejtettem, hogy egy könyvet olvasok. Kár, hogy April Kobe, ööö, izééé, Nyilas Vilmos (vagyis Tell Vilmos, szerintem ez is egy álnév) a jelek szerint nem írt több könyvet, igazán kellemes levezetés volt fajsúlyosabb könyvek után.

Vilmos, Vilmos, azt remélem, nem gondoltad, hogy beveszem a dumát a magyar nyelvű fordításról meg a korán elhunyt szerzőről, April Kobe te magad vagy, csak túl ciki lett volna magad nevében bevallani, hogy a hentai a leggyakrabban használt keresőkifejezésed a felnőtt oldalakon…

A fülszöveg erotikus thrillerként aposztrofálja a művet, de szerintem ez inkább krimi, szexuális témájú gyilkosságokkal. Nyitásként mondjuk kapunk egy vérbő leszbikus ágyjelenetet, hihetetlenül dagályosan megírva, erotikus jeleneten még nem szórakoztam ilyen jól. Órákig lehetne elemezgetni ezt a mondatot:

Szemébe kócolódó, csapzott haja mögül elégedetten leste Betsy fel-felakadó szemeinek könnytől fátyolozott résén keresztül a kéj újból kitörni készülő rázódását, melyet testének heves dobálása keltett vulkánjának szikráit szórják felé, miközben a lány két kezét saját melleire tapasztva enyhíti azok súlyos lengését.

Később a szerző szerencsére összekapta magát, a Ben és Sandra közt zajló szexjelenetek például nagyon hangulatosak lettek.

Ben figurájának megformálásakor amúgy azt hiszem, a szerző egy kicsit túl sok Brickleberry-t nézhetett, nekem legalábbis rögtön Denzel ugrott be, de sebaj, minden sztoriba kell (?) egy nagyszájú afroamerikai karakter. Meg kell valljam, nagyon megkedveltem őt. Általánosságban elmondható, hogy a pozitív hősök tényleg szerethetőek lettek megírva.

Nem nagyon olvasok krimit, mégis, nem lehetett nem észrevenni a ’90-es évek nyomozós filmjeiből jól ismert figurákat (főleg a két nyomozó, egy nagyszájú, fiatal feka és egy idősebb, konzervatívabb fehér zsaru). Megjelent a szokásos dramaturgia, a _menjenek szabadságra, átvesszük az ügyet_, a korrupt kollégák, akikről ez hamarosan ki is derül, mindenki gyanús, majd mikor azt hisszük, már minden kirakós a helyére került, történik egy csavar… Aztán még egy. És még egy.
Szerelmi szál, csak az íze végett, illetve az egész történet meghempergetve a japán kultúrában.

Noha Ben azelőtt sem tartotta magát képregény-rajongónak és különösebb ínyencnek vagy szakértőnek, sőt a japán comicsek világa sohasem vonzotta, azt mégis első látásra meg tudta ítélni, hogy Nakata „kibaszott tehetséges”.
Egy-két füzetet pörgetett át, és meglepődve tapasztalta, hogy erekciója van.

Bár borítóját elnézve nem sok jóval kecsegtetett, egyáltalán nem bántam, hogy elolvastam. Izgi egy könyv volt, helyenként nagyon is, az autós üldözéses fejezet olvasásakor kis híján fennmaradtam a villamoson.

Ámde sajnos, hiába a pergő cselekmény és a remek karakterábrázolás, erre a könyvre én bizony ráeresztettem volna egy korrektort. Olyan bosszantó stilisztikai és helyesírási hibák voltak néhol, hogy nem igaz.