Balczó Matyival (igen, az a Balczó) a Magyar Íróképző első írótáborában ismerkedtünk meg és miután kiderült, hogy mennyi közös van bennünk (szeretjük a riportkönyveket és a repülést, nos, ezzel a lista véget is ért), a kocsijából előszedte nekem két könyvét és menten dedikálta is. Ha tudta volna, hogy a világnézetünk milyen homlokegyenest más, valószínűleg nem lett volna hozzám ennyire kedves :)

Ez a nyúlfarknyi könyvecske a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán töltött egy hét krónikája. Életképek a magyar egészségügy helyzetéről, szobatársakról, kórházi személyzetről. Vicces volt úgy olvasni, hogy közben szinte hallottam a szerző hangját, magam előtt láttam a mozdulatait, ezzel együtt nem véletlen, hogy magánkiadásként látott napvilágot a mű. Szerkesztő például itt nem volt, mert ha lett volna, irgalmatlanul kigyomlálta volna azokat a részeket, amikor egy, az Olvasó (és a történet) szempontjából huszadrangú ismerős élettörténetét ecsetelte a szerző. Mint azt a teraszon mesélte, miközben a pudingot faltuk, a haverjainak küldött emailes beszámolók kapcsán jött a noszogatás, hogy ezt könyvben kéne kiadnia. Hát, megtette.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem, de azért én ezt, így, hadd ne nevezzem könyvnek. Mert kiadhatnám én is például a Budapesti Molyklub-ra írt jegyzőkönyveimet, kb ennyi irodalmi értékük lenne...

Ezért inkább nem is fejezném ki csillagokban a tetszésemet. A 0 csillag nem a legrosszabb osztályzat nálam, hanem az nem vesz fel értéket.

Kép forrása: Wikipedia

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. december 17., 20:37 → 2018. december 28., 19:25

Értékelés: ★★★★★ (0/5)