Tipikusan „a polcomon kell lennie, hogy bármikor levehessem és szemezgethessek belőle”-típusú könyv. Csodálatosan igényes kiadás, Orosz István linómetszetei ízlésesen keretezik be a költő házaspár macskákról írt verseinek gyűjteményét.

A KÓBOR MACSKA

illedelmes, rá nem lépne a fűre,
csak a kerti úton jár.
Egy gyengéd „sicc”-re megsértődik,
megáll, leül, visszanéz.
Kihívó szemrehányással.
Detronizált királylány.

Ennek ellenére muszáj voltam egy csillagot levonni, ez pedig a versek hullámzó minőségének szól. A macska csodás verstéma, mindannyiunk így vagy úgy, de viszonyul ezekhez az állatokhoz, az irodalomban sok helyütt megjelennek szimbólumként is. Némely versben ezek kiaknázását mulasztották el a szerzők, emiatt a vers lett inkább bugyuta, vagy afféle „teljenek a lapok”-töltelék. Ez különösen annak fényében bosszantó, hogy voltak nagyon is jól sikerült darabok a kötetben, elég megnézni a kiírt idézeteket.

A sötétségből állat-szem mered rám,
nem világít, de kettősen ragyog,
mint üveg-fényü por a messzi pusztán,
vagy fekete mennybolton csillagok.