Jólesz György: Rejtély Macskavárosban című könyvével rokon történet, csak most Hollandiában járunk. Kedves meseregény, mely sajnálatos módon elkerült, mikor még a célkorosztályhoz tartoztam.

Az írónő kiválóan ismeri a macskákat, cukin beépítette az olyan nüanszokat is a karakterek gesztusaiba, amiket tényleg csak az tudhat, akinek van cicája. Loncsos karakterét nagyon bírtam: megtépázott sorsú kóbor macska, akinek már nincsenek illúziói, az alkalmi kapcsolataiból származó rendszeres fialások termékeit pedig nyálas gügyögéstől mentesen nevelgeti, mocskos a szája, folyton lázad és bárkit elküld a búsba. Menő, hogy egy meseregényben ezt meg merték lépni :)

Loncsost azért hívták Loncsosnak, mert koszos és tépett volt, a mancsai sárosak, a farka meg vékony és foszlott. A bal füléből kiharaptak egy darabot.
– Nem sokára kölykeid lesznek – mondta Minna.
– Jaj, hagyjuk! – sopánkodott Loncsos. – Néha már azt hiszem, sosem lesz vége. Az egész életem semmi más, mint az egyik átkozott alom macskakölyök a másik után.

A végkifejlet egyébként meglepett, azt hittem, jön valami megrendítő drámai vég, hogy főhősnőnk, Minna visszaváltozik macskává és a teszetosza újságíró Tibbénk csak nézi, de már nem érti őt, mint a Mackótestvér végén, erre meg egy enyhén beteges húzással Tibbe gyakorlatilag összejön egy macskából átváltozott csajjal. Vagy csak én vesztettem el a romlatlanságomat jóideje, de szerintem az ilyesmi nem vezet semmi jóra. A gyerekeik nem lesznek génhibásak…?

Hanem, hogy a kiadó egyetlen szóval sem említi meg az illusztrátort, azért az mégiscsak felháborító. Pedig szép grafikák voltak a könyvben.

Kép forrása: konyveskertunk.blog.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. augusztus 4., 09:01 → 2018. augusztus 5., 21:53

Értékelés: ★★★★★ (5/5)