Egyértelműen legfurább, legidegenebb olvasmányaim egyike. De éppen ettől volt jó.
Transzszexuálisok, lebujok, éjszakai mulatók világa, szexuális devianciák széles spektruma – igen, ez az a világ, amit tényleg egyáltalán nem ismerek. De László Erika és Marlon Xtravaganza megismertette velem olyan közelről, aminél közelebbről nem hiszem, hogy valaha is megismerem.

Nürnbergről gondolom mindenkinek a híres, második világháború utáni nácileszámoló per jut az eszébe. Azt azonban kevesen tudják, hogy az amerikai katonák még a nyolcvanas években is ott állomásoztak. És hát az sem publikus, mekkora kuplerájt csinált a városból a hadsereg. A régi városfal mentén volt az amusement negyed, egymást érték a lokálok, kabarék, night clubok, bárok, bordélyok, garniszállók és az egész éjszaka nyitva tartó kocsmák, kifőzdék, büfék.

Már egy ideje a polcomon pihent a könyv, olvasására csak a Homonnay Gergelytől hallott hír vitt, miszerint a címszereplőnk meghalt. 55 évesen. Megismerve a történetét, egyértelmű volt, hogy nem fog sokáig élni, kellőképpen a két végén égette azt a bizonyos gyertyát, de meg is tudtam érteni. Becsültem őt azért, mert úgy élt, ahogy akart, kötöttségek, másoknak való megfelelési kényszer nélkül. Miközben szörnyen boldogtalan volt…

Még mindig úgy vélték, csak rajtam múlik, kizárólag az én döntésemen, hogy a buzik vagy a heterók közé sorolok be.

Én az összes nem heteroszexuális csoport közül legjobban a transzszexuálisokat sajnálom. Ők sosem fogják megtalálni maradéktalanul a boldogságot. Szegény, szintén nem tudta. Brutális felemelkedés és lecsúszás olvasható ebben a könyvben, borotvaélen egyensúlyozva az életregény és a pornográfia között. Tényleg csak az olvassa, akinek van hozzá gyomra.

Kép forrása: pxhere.com/

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2016. június 12., 09:24 → 2016. június 18., 20:14

Értékelés: ★★★★★ (5/5)