Izgalmas egy utazás volt ez, Panka barátnőmmel szimultán olvastuk ezt a kis könyvecskét, egymást váltogatva írva ki az idézeteket.

Ez a könyv nekem (is) szólt, nem véletlenül javasolta a pszichológusom, hogy olvassak Verena Kast-ot. Kisvártatva egy önsegítő csoportban pedig valaki közkinccsé tette a művet. Úgy is mondhatnám, a sors egyértelműen afelé terelgetett, hogy kicsit mélyebben belenézzek a saját bensőmbe.

Vannak élethelyzetek, amelyekben nem választhat az ember, hogy vétkezzen vagy ne vétkezzen: csak azt választhatja meg, ki ellen vétkezik.

Verena Kast egyértelműen, a laikus számára is érthetően fogalmaz, jól magyaráz, példái átélhetőek. Nem lehet kikerülni a személyes élmények felbukkanását olvasás közben, ahogy az életünk fontos szereplői is gyakran megjelennek. Volt például egy rész, ami zavarbaejtően a szüleim párkapcsolati dinamikáját mutatta be, ezáltal pedig keserűen ismertem fel a magam viselkedési mintázatait, melyeket sikeresen átültettem a felnőttkori társas kapcsolataimba.

Annak, aki se áldozat, se agresszor nem akar lenni, gondosan ápolnia kell önértékelését.

Mindezek ellenére sajnos a könyvvel csak szakaszosan tudtam haladni, pedig megérdemelte volna az „egy harapással bekebelezést”, nem egy hosszú iromány. Nagyon tetszett, hogy a mindannyiunkra jellemző vergődéseinket komplexusainkat olyan egyszerű szintre le tudta vinni, hogy az olvasó azt érzi: csupán az önbecsülésünket kellene egy kicsit megkalapálni, máris jobb lenne minden. Ehhez pedig először őszintén fel kell tárnunk magunkban nemcsak az áldozat-, de az agresszorszerepvállalásainkat is. Ami pedig nem kis munka. A szomorú csak az, hogy a mai napig nem hajlandó sok ember megtenni az erőfeszítést magában…

Kép forrása: www.swisslife.com/

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. május 28., 10:20 → 2018. július 18., 11:31

Értékelés: ★★★★★ (5/5)