Ez a könyv sokkal többről szól, mint amennyit a felszínen látunk. Itt ez a két nő, elcsacsognak nekünk hol tudományos, hol női magazinokba illő stílusban mindenféle okosságot arról, miként is érdemes a régi kapcsolatainkkal bánnunk.

Egyszerre volt vicces, elgondolkodtató és jól bokán rúgó. A téma érzékenysége érezhetően megosztotta a baráti társaságomat, ami már abból is érződött, micsoda eszmecserék alakultak ki egyes idézetek kapcsán.

A természet legnagyszerűbb adománya, az emberi agy, akkor működik a leghatékonyabban, amikor a tulajdonosát veszély fenyegeti. Ilyenkor az intuíció egy egészen más síkra emelkedik, mondhatni méltóságteljes, sőt varázslatos magasságokba. Az intuíció egy A-ból Z-be vezető út, melynek megtétele során semmilyen más betűnél nem állunk meg. Az intuíció az okok tudása az okok ismerete nélkül.

Miközben olvastam, valahogy bekúszott egy évekkel ezelőtti olvasásom, hasonlóan éreztem akkor is magam: logikus, persze, hogy ezt kéne tenni, de mit csináljon az, akinek olyan belső elakadásai vannak, hogy neki ez egyszerűen nem megy? :/ Bizonyos részekkel kapcsolatban vaskos betonfalat vontam magam köré, én erre nem leszek képes szerintem soha (meg ugye kettőn áll a vásár). Ugyanakkor meg felszabadító volt olvasni, milyen sok mindent ösztönösen úgy cselekedtem, ahogyan „kell”.

Nem véletlen, hogy a szélvédő nagyobb, mint a visszapillantó tükör. Sokkal fontosabb, hogy merre tartunk, mint hogy honnan jöttünk.

Időnként átváltottunk egészen mélylélektanba, rendkívül érdekes volt végiglépkedni a szempontrendszeren, ahol a saját kis lelkünk kikalapálását kellene elvégezni, a problémás részeket immár határozottan azonosítani tudtam.

Amikor valakibe beleszeretünk, azt hisszük, hogy mindaz a rajongás és elfogadás, amit a párunk iránt érzünk, róla szól. Ez részben így is van. Anais Nin szerint (…): „Minden barát [vagy ez esetben ex] egy világot képvisel bennünk, egy olyan világot, mely megjelenésükkor kel csak életre, és kizárólag e találkozás hatására születik meg.” Minden ex egy újabb világot hív életre bennünk. Ez igaz. Bizonyos dolgokat valóban az exünk hozott a felszínre, de ne feledjük, hogy ezek mégis mind mi vagyunk. Ha az exünkkel szexuálisan túlfűtöttebbek, vakmerőbbek vagyunk vagy visszafogottabbak vagyunk, neki tudjuk be ezeket a tulajdonságokat, holott ezek a mi szeretetadásra való készségünket jelzik. A szerelem csak részben szól a másik félről. Gyakran saját magunkat (vagy rejtett tulajdonságainkat) látjuk visszatükröződni a másik személyben, és nyilvánvalóan tetszik, amit látunk. Ezt úgy hívják, hogy „projekció”.

A könyv valóban széles körű tanácsokkal látja el az olvasót, legyen számára az ex egy hosszú kapcsolat, egy alkalmi viszony vagy egy házasság eredménye. Bár szerencsére a gyerekek kapcsán nem vagyok érintett, nagyon élveztem azokat a részeket, melyek arról szóltak, hogy is kezeljük ezt az egészet, ha az exszel közös gyerekeink vannak, ezt nagyon sok elvált/válófélben lévő emberrel elolvastatnám.

Viktor pajtás kérdésére, miszerint most, hogy elolvastam a könyvet, megtudtam-e mindent az exekről, azt hiszem, igen a válasz. Orsinak pedig ezúton is köszönöm, hogy felhívta a figyelmem a könyvre :)

Kép forrása: http://konyvaruhaz.corleonis.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. augusztus 4., 08:02 → 2018. november 19., 21:57

Értékelés: ★★★★★ (4,5/5)