Nagy meglepetés volt ez a könyv! Azt hittem, olvasok egy érdekes, pszichológus szemszögéből íródott esetleírást, egy olyan témából, ami engem közvetlenül sosem érintett (anorexia, bulimia, egyéb evészavarok). Hát egy nagy frászt.

Mennyi mindent fojtunk el magunkban! Sosem gondoltam volna, hogy kishazánk túlsúlyossági EU-rekordja nem is feltétlenül az olcsó és rossz minőségű ételek fogyasztásának folyománya, hanem adott esetben kőkemény lelki okok (is) húzódnak mögötte. Országunk mentális állapotának ez is egyfajta lakmuszpapírja.

Annyira örülök ennek a könyvnek, hogy mögé nézett, miért nem képesek sokan az életmódváltásra és miért nem vezet sehová, ha az elhízottakban még szégyent és bűntudatot is keltünk (és itt most eszembe jut a legutóbbi ezzel kapcsolatos gyönyörűség, Pirner Almától).

A „fogadd el önmagad” gyakran csak gumicsont, amit odadobnak a túlsúlyproblémákkal élők elé. Cáfolni nem nagyon lehet, de valamit kezdeni vele sem nagyon. Az érintettek nem tudják, merre induljanak, de nem merik megkérdezni, nehogy még ostobának is tűnjenek. Az önelfogadás, önmegismerés kezdeti lépéseinek elindítására jó módszer az önmegfigyelés és az öngondoskodás segítése.

Nem hittem volna, de a könyvben szereplő pácienssel, Edinával egyre több közös vonást fedeztem fel, ahogy haladtam a könyvvel. Már egészen eltemettem magamban azt az időszakot, mikor egy időben én is lejártam éjjelente a konyhába kienni a hűtőt, vagy, hogy gyerekkoromban mennyire utáltam a közös ebédeket a folytonos cseszegetéssel, miért nem eszem. Amikor meg a szülőkre terelődött a szó, végképp letettem a hajam. Nem csoda, hogy Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyve is megidéződött a lapokon.

– (…) De a legrosszabb büntetés otthon nem ez volt, hanem a csenddel büntetés…
Ekkor elcsuklott a hangja, zsebkendőért nyúlt és percekig nem tudott megszólalni. Majd a könnyeivel küszködve beszélt arról, hányszor élte át gyermekként, hogy az anyja napokig vagy akár hetekig nem szólt hozzá. Ilyenkor az apja is ugyanezt tette, noha ott sem volt, amikor a konfliktus az anyja és közte kialakult, mégis mindig az anyjával vállalt szolidaritást. Edina mérhetetlen szégyent és magányt élt át. Párhuzamos büntetésként nem mehetett ki az udvarra, játszani a barátaival. Felüdülést jelentett neki, amikor reggel elment az iskolába, majd ahogy közeledett a kicsengetés, összeszorult gyomorral ment haza, ahol csak a megvetés és a kiközösítés élménye várta.

Végül, de nem utolsósorban, nagyon izgi volt a terapeuta gondolataiba is bepillantást nyerni, benézni a kulisszák mögé, innen is üdvözlöm azt, aki elindította ezt a kezdeményezést. Elegáns kis sorozat ez a HVG Könyvektől, ízléses, kifejező borítókkal, amikért Cristina Grosan-nak innen is küldök egy cuppanós puszit.

Kép forrása: www.21napalatt.hu

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. augusztus 23., 20:40 → 2018. augusztus 26., 00:10

Értékelés: ★★★★★ (5/5)