Izgalmas történelmi lektűr 1950 Budapestjéről. Nagyon jó és érdekes témaválasztás, régóta kerestem ezzel az időszakkal foglalkozó irodalmat. Filmszerű, pergő cselekmény, többször is eszembe jutott a Mansfeld c. film, miközben olvastam.

A könyv megírásának előzménye két, nagyon ellentétes érzelmi állapotból eredeztethető. Egy meg nem nevezett magyar kortárs történelmi regényíró (Cserhalmi Dániel ugyan nekem megsúgta, ki az, de megígértem neki, hogy lakatot teszek a számra), noha szerzőnk is rajongója (volt), idővel mint kiderült, nem állta ki a történelmi hitelesség és feszes cselekményvezetés próbáját. Ezt a csorbát hivatott ez a könyv kiköszörülni, illetve szerzőnkre pozitív impulzusként két egykori tanára, a magyart, illetve a történelmet tanító pedagógusok is nagy hatással voltak. Előbbi az írást, utóbbi a témát illetően.

Cserhalmi Dánielnek egyébként hivatalosan nem sok köze van az irodalomhoz, az Állatorvostudományi Egyetemen végzett, elsősorban a növények mérgező mivolta mozgatja a fantáziáját, polgári szakmája is ide köti. Ilyen háttérrel pedig igencsak izgalmas meglesni, mit is sikerült a netes publikációk után papír alapon is megalkotni, pláne annak, aki még a korábbi műveket sem olvasta.

Azt kell mondjam, ígéretes kezdet ez egy elsőkönyves szerzőtől. Némely jelenet kifejezetten hangulatos lett, az autószerelős részek annyira hitelesek voltak, hogy egészen deja vu-m lett, mikor még kislányként a műhelyben hallgattam az autókat bütykölő bácsikat, éreztem az olajszagot, de a „rendelőben” játszódó beszélgetések is abszolút hihetően lettek elénk tárva. Ezek a remekül kidolgozott részek töltik ki a könyv tartócölöpeiül (ez a szó is milyen szép így leírva) szolgáló összeesküvés, az ÁVH tevékenysége és Rákosi Mátyás mindennapjait bemutató cselekményt.

Nehéz nem meglátni a napjaink Magyarországára is jellemző kulturális mintázatokat, melyek minden bizonnyal nagyrészt az ’50-es évek örökségei: házmesterország, irigység, mindenki gyanús, dögöljön meg a szomszéd tehene is, alkohol (tényleg a sör-vodka-pálinka kombót nyomatta mindenki?), zsírban tocsogó, egészségtelen ételek. Utóbbi sajnos rám is hatással volt, egyértelműen a könyv számlájára írom ugyanis, hogy az elmúlt héten kétszer is ettem lacikonyhán. (Ami jó, az jó, még ha nem is túl egészséges.)

Bár olvasáskor nem éreztem annyira csontig hatolóan félelmesnek a bemutatott korszakot, mégis egyik éjszaka arra ébredtem, hogy félálomban azt hittem, most is bármikor becsöngethet a politikai rendőrség és elvihetnek, kellett egy kis idő, amíg meggyőztem magamat, hogy ne legyek már ilyen hülye, csak épp egy erről szóló könyvet olvasok és az dolgozik bennem. Azt hiszem, ennél szebb bókot egy író nem kaphat :)

A történet csak a legvégén csattan igazán, ugyancsak tanulságos mementója a mindenkori rendszert át meg átszövő bizalmatlanság és félelem sajnálatos következményeinek.

Az emberek nem változnak… Ahogy a módszerek sem.

Kép forrása: YouTube

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. június 14., 08:21 → 2018. június 23., 12:35

Értékelés: ★★★★★ (4,5/5)