Ez a könyv egy hónapon keresztül velem lélegzett, húsomba ivódott, lélekben újra az 1900-as évek Magyarországán bandukoltam hősnőnkkel, átéltem megaláztatásokat, vele éheztem.
Elképesztő, hogy ez a könyv évekig a polcunk alján porosodott, én pedig csak most vettem le, hogy beleolvassak, de azonnal be is rántott.

Mollináry Gizellának nagyon kemény gyerekkora volt. Valószínűsíthetően a felnőtt élete sem volt tejszínhabos mese, ám jelen kiadvány csak a fogantatásától 13 éves koráig tartó időszakot öleli fel. Hasonlóan A Magdolna-nővérek című könyvhöz, itt is elképesztő méreteket öltött a felnőttek gyerekekkel szembeni kegyetlensége, különösen az eleinte még sajnált, majd gyűlöletes „édesanya” részéről. Nagyon örülök, hogy nem akkoriban voltam gyerek, amikor ez a könyv játszódik és az én szüleim sosem beszéltek velem olyan stílusban, mint egy utolsó kapcaronggyal. Meg milyen már, hogy alig száz éve az teljesen rendben volt, hogy valakit kitagadjanak a családjából, mert teherbe mert esni? Nem először olvasok ilyet, de mai fejjel tényleg elképesztő, mennyire primitív volt ezzel kapcsolatban a gondolkodás. (Itt még sajnáltam az asszonyt, de utána már képtelen voltam.)

Ez a könyv hozott először testközelségbe a megélhetési bűnözők lelkivilágával, most egy pár napig biztos más szemmel fogok nézni a piti tolvajokra. Ugyanakkor megértem, miként hódíthatott teret a kommunizmus a világ szegényebb részein. Az író maga is ezen eszméket vallotta, de nem is tudom érte hibáztatni. Ha belegondolok, hány sérült lelkületű ember nőtt fel ebben a kilátástalan, szegény világban…

Az egyetlen furcsa dolog olvasáskor csupán az volt, mennyire eltért a hősnő és jómagam viszonyulása egyes szereplőkhöz. Például Molnár Sándor esetében. Nem tudom, mennyire fért ez bele az akkori erkölcsökbe, de ha engem bemutatkozás után szó nélkül pofon vágnak majd kidobnak az utcára, mert nem örülnek nekem, akkor nincs az az Isten, hogy én egyszer még támogassam az illetőt és egy enyhe pedofil kapcsolatba bonyolódjam vele, de gyerekfejjel nyilván máshogy gondolkodik az ember (apakomplexus, tippem szerint).

Méltatlanul hanyagolt író ez a Mollináry Gizella, stílusában talán a szintén nagyon elhanyagolt Földes Jolánhoz tudnám párosítani, kb egy időben is alkottak. Jó érzés ilyen rejtett gyöngyszemeket találni :)

Kép forrása: www.3-1-5.co.uk

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2016. szeptember 10., 21:07 → 2016. október 21., 00:42

Értékelés: ★★★★★ (5/5)