Ditticento

Gyermekkorom emléke

William Goldman: A herceg menyasszonya

2020. május 07. - Ditticento

princess.gif

Nagyon vártam már, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Igazából nem is tudom, mikor érdemes elolvasni. Gyerekregénynek túl okos, okosnak túl gyerekes, engem mindenesetre a belőle készült film vett meg anno kilóra.

Emlékszem, az volt az első alkalom, hogy a szüleim egyedül hagytak otthon (kb 6-7 éves lehettem) és ez ment épp az HBO-n (mikor még 16 óráig várni kellett, hogy elkezdődjön a műsor, a Tapsi Hapsi és vendégei Show, istenem…).

Nem tudom, akkor is lekötött volna-e ez a könyv, ha nem pörögnek a fejemben a film képei, mindenesetre nehéz olyan értékelést írni róla, ami független az adaptációjától.

Te Jason, a mama azt mondja, hogy ez a könyv ma jött. A herceg izéje.

Nade kezdjük az előszóval. William Goldman már az első oldalakon átdobja a palánkon a nyájas olvasót, én ugyanis tökre meghatódtam, milyen cuki már, hogy az író ennyire kötődik a könyvhöz, aztán egy nagy túróst, Morgenstern bizony Goldman írói álneve, nem is volt pufi kisfia, hanem két kislánya (hogy azok pufik voltak-e, nem tudni), felesége nem is Helen, hanem Ilene, az apja sem volt olyan ágrólszakadt, stb, stb.

A regény végén kapunk egy értékes utószót/elemzést a fordítótól, ami véleményem szerint nagyban hozzátesz a könyvhöz. Akit idegesítettek a folytonos dőltbetűs megjegyzések, az talán eddigre lehiggad és belátja, hogy nem kell mindent annyira véresen komolyan venni.

– Ez egy hulla: nem tud beszélni – mondta Inigo.
– megvannak a módszereim – mindössze ennyit felelt Vili, és ledugta a hatalmas fújtatót Márió torkán, majd elkezdte pumpálni. – Nézd – magyarázta Vili pumpálás közben –, különböző halottak vannak: majdnem halott, jórészt halott és tök halott. Ez a fickó itt majdnem halott, ami azt jelenti, még mindig vannak emlékei, még maradt benne lélek. Egy kicsit megnyomod itt és ott, és néha egész jó eredményeket érhetsz el.

Ja, és ha már fordítás. A drága fordító úr, aki ezt a könyvet 1999-ben követte el, igazán megtehette volna, hogy hű marad az 1987-es filmfeldolgozásban használt nevekhez. Mert hogy a csudába lett Westley-ből Márkó, Boglárkából Pitypang, Csodatévő Maxből Vajákos Vili (sóhaj), legalább Vizzini-t, Fezzik-et és Inigót úgy hagyta, ahogyan a filmben is szerepeltek. Akárhogy is, engem ez zavart, ahogyan az is, hogy néha nagyon kihallottam az angol szórendet a mondatokból, elkelt volna egy stilisztikai ellenőrzés. Pedig nem rossz könyv ez…:)

Kép forrása: radhistory.com/

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2016. július 21., 21:28 → 2016. július 26., 21:51

Értékelés: ★★★★ (4/5)

A könyv adatai:
Eredeti cím: The Princess Bride
Fordító: Horváth András
Kiadó: SHL Hungary
Puhatáblás, 286 oldal
Kiadás éve: 1999

A bejegyzés trackback címe:

https://ditticento.blog.hu/api/trackback/id/tr1315669054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása