A #metoo hullám kellős közepén az egész Egyesült Királyságot felbolygatta egy eset, mely tanúsága szerint több, mint 1400 egykori kislány írhatta le ezt az egy szót a gyerekkorára gondolva. Hogy ez mind kiderülhetett, az Samantha Woodhouse bátorságának köszönhető.

Rotherham városában ugyanis a kétezres évek hajnalán egy pakisztáni testvérekből álló csoport használt kiskorúakat szexuális kizsákmányolás címén. Volt, aki csak egy emberrel, mások többekkel kényszerültek az aktusokra, ám, ami a leghátborzongatóbb, az az, hogy ezek a kislányok egyáltalán nem voltak tudatában, mi is történik velük.

Samantha Woodhouse is egyike azon nőknek szerte a világon, akik ifjú, tapasztalatlan lánykaként elhitték, hogy egy fiú szerelme egyenlő az erőszakkal, mind fizikai, mind szexuális téren. Hogy a bántalmazó kapcsolat valójában a normális dolog.

Akik a pedofíliától, mint témától hányingert kapnak, azoknak sem kell tartaniuk a könyvtől, a szexuális ábrázolások nem igazán vannak részletezve. Nem úgy a lelki vonulatok! Felkavaróan tárja elénk a könyv, miként kerülhet valaki függésbe a zaklatójától, hogyan fordul át a kezdeti beetetés egyre nagyobb mértékű kegyetlenkedésbe, mígnem, mire az áldozatból már mindent kivettek, amit lehet, elhajítsák, mint egy használt zsebkendőt.

Az áldozat pedig oldja meg a dolgot, ahogy tudja. Még a legnagyobb árulások és kegyetlenkedések közepette is ragaszkodik ilyenkor az ember a zaklatójához. Elveszít mindent, ami igazán fontos lehetett volna az életében: családot, barátokat, iskolát. Majd mihelyst erre ráébred, kezdődnek a pszichoszomatikus tünetek, gyomorfekély, érvagdosás, öngyilkosság, depresszió, étkezési zavarok.

Azért azt is nagyon érdekes volt látni, az angliai rendőrök is mennyire nem kompetensek, ha a gyerekvédelemről van szó. A helyi hatóságok mindvégig összejátszottak az elkövetőkkel, Samantha Woodhouse sok-sok fenyegetés és zaklatás után kereste meg a The Times újságíróját, hogy végre robbanjon az a bizonyos bomba. Ennek hatására sok-sok viszontagság után kerültek végre az elkövetők rács mögé (ez az egyik legizgibb része a könyvnek, mint egy John le Carré-történet, csak ez sajnos még igaz is), Samantha pedig folytatja a megkezdett munkát, és harcol az áldozattá válás megelőzéséért, programot dolgozott ki, törvényjavaslatokat fogalmazott meg, járja az iskolákat, hogy felvilágosítsa a gyerekeket arról, miről ismerszik meg egy bántalmazó kapcsolat. És végre kezdi újra megtalálni önmagát.

Katartikus egy könyv, nem is értem, hogy kerülhette el a magyar sajtó figyelmét ez a történet? Miért nem adják ki az ilyen könyveket magyarul?! Az egyetlen magyar forrás, amit az eset kapcsán találtam, egy kormánypárti oldal, ahol természetesen az elkövetők migráncs-mivoltára húzták fel az egész sztorit. Jellemző…

(Lányos) anyukák és apukák! Ismét egy könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék a számotokra.

Kép forrása: tr.123rf.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2019. június 2., 10:34 → 2019. június 10., 16:56

Értékelés: ★★★★★ (5/5)