Fordítóként különleges volt olvasni ezt a fordítóról szóló kisregényt. Elgondolkodtatott, vajon egyes emberek idegennyelv iránti szenvedélye nem épp abból a vágyból fakad, hogy megtalálják a szavakat, amelyekkel kifejezhetik magukat? Mert van az úgy, hogy a tanult nyelven jobban sikerül kinyílni, mint az anyanyelvünkön. Hősünk, Gabriel esetében még így is nehezen megy a dolog.
Egy családi tragédia a múltban, egy a közelmúltban. Kibeszéletlen dolgok, melyeket többé nem hoznak szóba az érintettek. Elfojtás ez a javából, olyannyira, hogy a könyvben nem is kerül egészen a felszínre többek között például Gabriel homoszexualitása sem, érezzük, hogy ott van, de nem mondjuk ki.
Elhitte-e Laura, hogy a magyarázatok majd megjönnek idővel? Vagy azt gondolta – mint oly sokan-, hogy az idő majd mindent elrendez? Ez az egyik legelfogadottabb hiedelem a világon, de nem igazán van alapja: hogy az idő nem old meg semmit. Elmélyít, súlyosbít, kiemel. Méghozzá úgy, hogy még ahol nincs is szégyenletes, rejtett vagy bevallhatatlan titok, a legkisebb törés is tátongó szakadékká változik éppen az idővel.
Bevallom, voltak pillanatok, mikor nagyon idegesített az elbeszélőnk. A felütés, hogy egy férfi elhagyja várandós feleségét, másodpercek alatt cseszett fel, pedig még csak a fülszövegnél jártam, de abban a pillanatban éreztem – ez a könyv engem érdekel, ha már most ilyen heves reakciót vált ki belőlem. Később azonban már nem voltam ennyire vehemens. Aztán megint.
Lehet, hogy azért vagyok képtelen gátak közé szorítani a felszínre törő emlékek áradatát, azokat amelyekről azt hittem, hogy már régen belefúltak a feledésbe, mert üres a jelenem?
A könyv végére pedig azt éreztem, ezt a férfiszenvelgést már nem bírom sokáig. Akkor értem a könyv végére. Gabriel komám, neked egy pszichológus kellene, de sürgősen, ha már az őseid így elkúrtak egy csomó dolgot, hogy nem tudtad feldolgozni a múltat. Megtehetted volna ezt korábban is, mielőtt teherbe ejted az asszonyt – most a magadé mellett további két életet terheltél meg, gratula.
Node végül csak végigolvastam a könyvet, szóval azért annyira nem olvashatatlan. Még a második rész is megvolt.
Kép forrása: www.kiralyfurdo.hu
_____________________________________________________________________________
Olvasás időpontja: 2018. március 26., 07:54 → 2018. március 29., 15:51
Értékelés: ★★★★★ (3,5/5)
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Kiadó: Magvető
Puhatáblás, 148 oldalKiadás éve: 2010