Ditticento

Menekülés a Kánaánba

Jean Mattern: Tejjel-mézzel

2020. április 18. - Ditticento

tej.gif

Nagy szerencse, hogy adtam az írónak még egy esélyt az előző könyve után. Határozott fejlődés tapasztalható, vagy a történet volt az, ami jobban megfogott, nem is tudom.

A trilógia első részében megismert hősünk, Gabriel apjának történetét ismerhetjük meg, ugyancsak E/1-ben.
A temesvári gyökerekkel és meglehetősen zegzugos vérvonallal megáldott apa (nem emlékszem, hogy egyszer is a nevén nevezték volna) 10 évesen elveszíti anyját, apja és bátyjai pedig a frontra kerülnek, a kisfiú a nagymamájával marad. Közben a Bánságba betörnek a németek, kelet felől jönnek az oroszok, Románia átáll az ellenség oldalára, ebben a szorongató hangulatban pedig éppen kapóra jön a Franciaországból érkező lehetőség, hogy a bizonyíthatóan francia származásúakat kebelébe fogadja a francia állam.
Az odaút azonban veszélyes és viszontagságokkal teli.

Az első gyermekünk úgy hagyott itt minket, hogy nem tudta meg, nem volt időm megvallani neki, amit egy apa amúgy sem szokott elmondani a lányának. És ez a vallomás, amit annyira szerettem volna a fülébe súgni, odakerült a többi, soha meg nem valósult lehet, talán, miért is ne, később meglátjuk és lesz még rá idő közé, amelyek betöltik a napjainkat, és olyan gyötrelmesen tudnak fájni, amikor az élet elhagy bennünket.

Az elbeszélő már Párizsban ismeri meg későbbi feleségét, Suzanne-t, született Zsuzsannát, aki az ’56-os forradalom elől menekült franciahonba.
Nagyon pikáns volt a Magyarországon végigsöprő menekültválságot/propagandát követően olvasni a regényt, ugyanis fájóan emlékeztet arra, amit mindenáron el akartak feledtetni velünk egyesek: hogy bizony nem kevés magyar ajkú ember tudna mesélni arról, milyen érzés hontalanul a semmiben lógni, a befogadó ország jóindulatától függni.

Magyarázatot kapunk arra is, miért lett a fiuk olyan, amilyen. Már jobban megértem őket, de továbbra sem tudok egyetérteni velük.
Mindenképpen az első kötetet követően olvasandó. A harmadik kötetről nem találtam infót, pedig ezek után az is érdekelne.

Kép forrása: wallpapertag.com

_____________________________________________________________________________

Olvasás időpontja: 2018. március 29., 21:58 → 2018. március 30., 13:55

Értékelés: ★★★★★ (5/5)

A könyv adatai:
Eredeti cím: De lait et de miel
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Kiadó: Magvető
Puhatáblás, 132 oldal
Kiadás éve: 2012

A bejegyzés trackback címe:

https://ditticento.blog.hu/api/trackback/id/tr7615621734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása