Oké, most csaltam egy picit :) Mikor megláttam ezt a feladatot, az volt a tervem, hogy majd magam tervezek egy pixeles képet ide, ám végül egy orosz keresztszemes oldalról nyúltam le ezt a cuki kis képet. Nemhogy macskafarok, de egy egész macska van rajta, ráadásként két kismadár.

Először egy négyzetrácsos papírra terveztem az egészet elkészíteni, majd azt beragasztani a könyvbe, de aztán úgy gondoltam, szenvedjek már meg érte, szóval lekottáztam az egészet egyenesen a papírra. Aztán sokadszorra kiderült, hogy a számolás nem a barátom, szóval a végén már csakazértis ilyen csáléra rajzoltam a kis négyzeteket.

A filctollaim persze menet közben feladták a szolgálatot, úgyhogy a végén még végigszaladtam a satíros mintán színes ceruzával is, a kontúrokat pedig alkoholos tűfilccel erősítettem meg (ami szintén fogyóban volt, szóval nyiszatolós lett sajna a végeredmény).

A háttér csak azért készült színes ceruzával, mert lusta voltam előszedni a hátam mögül a pasztellkrétáimat… Nem ez lesz a kedvenc oldalam a könyvből, amennyi nehézséggel néztem szembe a munka során.

Ebben a részben a költéseimről kellett könyvelést vezetnem. Nemrégiben voltam pár napot Brüsszelben és úgy gondoltam, pont jó ürügy lesz ebből az alkalomból elkészíteni ezt a feladatot.
Persze sokkal nagyszabásúbb ötleteim voltak eredetileg, de sajnos csak ennyire futotta. A színesceka csíkozott, a pasztellkréta nem reagált, szóval pár dolog azért bekavart, de elértem azt a pontot, hogy úgy döntöttem, jóvanezígy.

Felhasznált anyagok: tűfilc, színes ceruza, pasztellkréta.

Íme, egy újabb elkészült oldalpár. Most csíkokat kellett rajzolni, de kicsit csavartam a dolgon, így egy op-art jellegű mozaik-egyveleg lett a végeredmény. Utólag ránézve, felettébb feltűnő, hogy bő egy hét telt el a az első és második rész megrajzolása között. És természetesen a macskafarok is belóg…:)

Sajnos már lelamináltam az egyik oldalt, mire észbe kaptam, hogy fotó még nem készült, szóval kicsit befénylik, bocsi…

Felhasznált anyagok: színes ceruza, tűfilc.

Azt hiszem, elkészült az első olyan oldal a könyvből, amit meg merek mutatni a nagyérdeműnek. (A borító kiszínezése a fedőanyag miatt igencsak leszűkítette a felhasználható rajzeszközöket, így egy lebutított, számomra vállalhatatlan végeredmény született, szóval azt inkább meg sem mutatom.)

Követek néhány művészt/művészpalántát a YouTube-on. Ha egy ügyeskezű YouTuber szórakoztat, gyönyörködtet vagy inspirál, jó eséllyel eléri, hogy én is a tárcámba nyúljak, ha a piacra dob valamit.

Kezdem azzal, hogy nagy szerencse, hogy szingliként olvastam a könyvet. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy eddig halogattam az ismerkedést Máraival. Azt hiszem, a könyv témájához nem árt, ha az ember átél előzetesen egyet s mást. Például, ha már nem hisz abban, hogy találkozik Az Igazival.

Izgalmas történelmi lektűr 1950 Budapestjéről. Nagyon jó és érdekes témaválasztás, régóta kerestem ezzel az időszakkal foglalkozó irodalmat. Filmszerű, pergő cselekmény, többször is eszembe jutott a Mansfeld c. film, miközben olvastam.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem a könyvtől. Egy elsőkönyves író, akit ráadásul még ismerek is, természetes, hogy magában hordozza a veszélyt, hogy maximum elnéző félmosollyal fogom a végén becsukni a könyvet, utána meg, ha szerencsés vagyok, a közös rendezvényeken sikerül mindig pont nem a szerző mellé ülni, elkerülendő így a kínos, bíztatásba burkolt feszengő negatív visszajelzéseket.

Nagy meglepetés volt ez a könyv! Azt hittem, olvasok egy érdekes, pszichológus szemszögéből íródott esetleírást, egy olyan témából, ami engem közvetlenül sosem érintett (anorexia, bulimia, egyéb evészavarok). Hát egy nagy frászt.