Akit érdekel a repülés, illetve a repterek világa, azoknak sok szeretettel ajánlom a Hosszúlépés Ablak a világra elnevezésű épületbejáró sétáját, melynek keretében tizenkét év után ismét betehettem a lábam a Ferihegy 1-es terminál falai közé. Szerencsére az épület most sem lakatlan, bár vasárnap lévén volt némi posztapokaliptikus hangulat, amikor beballagtunk a töküres csarnokba.
Sétavezetőnk, Kránitz Balázs le sem tagadhatná, hogy szívügye a repülés világa, ritkán találkozni ennyire elhivatott, tudást átadni kívánó emberrel, aki emellett még végtelenül kedves és türelmes is volt a sokszor blődségeket kérdező csoporttal. Olyan kapásból mondta az elsuhanó repülőgépek típusait meg hogy melyik épp merrefelé tart, mintha papírról olvasta volna.
Megtudhattunk sok érdekességet az épület keletkezéséről, azokról az időkről, mikor még utasforgalmat bonyolított a terminál, de a napjaink eseményeiről és a jövőbeni tervekről is kaptunk némi betekintést. Szerencsére nem hagyják, hogy veszendőbe menjen a még mindig nagyon jó állapotban lévő repülőtér.
Felmentünk az irányítótoronyba, beülhettünk a check-in pultba, izgalmas háttérinfókat tudhattunk meg az utasátvilágítás rendszeréről, illetve megcsodáltunk pár fel- és leszállást is az erkélyről.
A koronát viszont az tette fel az egész túrára, ahogy Balázs anekdotázott a megannyi megtörtént reptéri esemény kapcsán, néhol egyenesen szakadtam a röhögéstől.
Annyi érdekes infó hangzott el, hogy sajnálom nagyon, hogy legalább egy diktafont nem vittem magammal. Értékes élmény, nem érdemes kihagyni. És egy könyv árából kijön.
