Hát szóval az úgy volt, hogy épp Brüsszelben voltam egy konferencián. Aztán a gálavacsoráról egy picit hamarabb értem vissza a szállodába, mint a szobatársam, hát mit csináljunk, kapcsoljuk be a tévét. Valamelyik flamand adón pedig éppen ez a sorozat ment. Eredeti nyelven, holland felirattal. Naná, hogy ott ragadtam.

A koronavírus okozta bezártságból fakadó szorongás lehetőségének csökkentésére (szeretek kómásan mondatokat fogalmazni) ideális választásnak tűnt egy habkönnyű önéletírás egy közepesen ismert színésznő tollából.

Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Egészen más miatt szerettem ezt a könyvet, mint amire számítottam. Kim Leine önéletírásából kiderül, amit már jóideje tudunk, hogy a beteges vallásosság, a szexuális túlingerlés miként rontja meg a fejlődő gyermek lelkét és nyomja rá bélyegét a felnőtt kapcsolatokra.

Míg megírom ezt az értékelést, beteszek valami Disney-filmet és közben gumicukorgilisztákat fogok rágcsálni (nem). Igen, ez is egyike azon tanácsoknak, melyekkel a könyv szeretné, hogy felpöfögjön a kreativitásom robogó vonata és a múzsák megfújják a fanfárokat, hogy feloldódjak az isteni csodában.

Bizony, beszéljünk nyelveket! Minél többet. Milyen kár, hogy manapság mintha elfelejtették volna "odafönt", ennek mekkora jelentősége is van.

Végre egy könyv, ami vicces, érdekes, jóféle önéletrajzi mű. Mondjuk ne is lepődjünk meg, hogy egy olyan ember, aki a szavakból él, azért elvárható, hogy írni is tud.

Kinyitottam a könyvet, varázspor szállt fel belőle, én pedig hagytam, hadd járjon át Halász Margit kétvízközti varázslatos világa, telis-tele mesével, szenvedéllyel és emberi sorsokkal, mélyen beszívtam és hagytam, hogy a szívemig hatoljanak a gyönyörűszép mondatok, Ördög Rozál és Négyökrű Mihály szerelmének és gyermekeinek története, melyben csak úgy tobzódtak a minden érzékszervemet egyszerre simogató mélyen emberi, ízes, színes történések.