Még évekkel ezelőtt (a könyv kiadása 2008-as, szóval nyilván akkortájt) láttam egy reggeli műsorban ezt a könyvet, hogy promózta a két szerző. Máig előttem van, Vári Andrásnak milyen megtört volt a tekintete, pedig szerintem nem volt még 30 éves, de nyoma sem volt a fiatalos lüktetésnek a szemében. Nagyjából azóta el szerettem volna olvasni a könyvet, de sehogy nem leltem a nyomára, meg talán annyira nem is kerestem.
Mikor megpillantottam potom 100,-ért egy könyvárusnál, mondom, most vagy soha. Aztán ahogy elmerültem az oldalakban, furcsán kezdtem érezni magam.
Az alábbiakban olvasható a meglehetősen nagy felháborodást kiváltott kritikám, egy olyan könyvről, ami az ismerőseim nagy részének nem a szenvedéstől csalt könnyeket a szemébe. Továbbra is csak azt tudom mondani, aki nem bírja elviselni, hogy negatív véleménnyel illetem a szeretett könyvét, az inkább ne is olvasson tovább. Jobb lesz így mindenkinek.
Nagyon izgalmas erkölcsi kérdéseket feszegetni. Az ember egyenesen kényszerítve van, hogy állást foglaljon olyan kényes témák kapcsán is, amiket hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni, nem belegondolva azok mélységeibe.
