Tipikusan „a polcomon kell lennie, hogy bármikor levehessem és szemezgethessek belőle”-típusú könyv. Csodálatosan igényes kiadás, Orosz István linómetszetei ízlésesen keretezik be a költő házaspár macskákról írt verseinek gyűjteményét.
Tipikusan „a polcomon kell lennie, hogy bármikor levehessem és szemezgethessek belőle”-típusú könyv. Csodálatosan igényes kiadás, Orosz István linómetszetei ízlésesen keretezik be a költő házaspár macskákról írt verseinek gyűjteményét.
♪♫ ”And IIIIIiiiII will always love youuuhoooo…” ♪♫
Ha Whitney Houston-ról van szó, lefogadom, a legtöbb ember fülében azonnal felcsendül ez az örökbecsű nóta.*
Emlékszik még valaki a VH1 fénykorából a Behind the Music című műsorra? Na, ez pont olyan volt, csak írásban.
Mark Bego alaposan utánajárt (néha már túlságosan is) ennek a 48 évnek, ami címszereplőnk életét öleli fel. Ügyesen elrejtette a személyes véleményét, inkább a sajtó és a többi híresség reakcióira építette a sztorit, melyben egy ragyogó tehetség felemelkedését és hirtelen zuhanását követhetjük nyomon.
Jólesz György: Rejtély Macskavárosban című könyvével rokon történet, csak most Hollandiában járunk. Kedves meseregény, mely sajnálatos módon elkerült, mikor még a célkorosztályhoz tartoztam.
Ez az a könyv, ami végképp leszámol a Fiúk a klubból sorozat világából megismert melegséggel, itt kérem arról van szó, amiről szó van - szex, ájulásig, bárkivel, bárhol, bárhogy, bármi áron.
Aki a melegekről szeretne olvasni a maga nyerseségében, olvassa el ezt a könyvet. Aki csak kimunkált testű szépfiúk romantikával átszőtt szerelmi történeteire vágyik, na az ne olvassa el ezt a könyvet.
Regény a lelkiismeretről, a fel nem dolgozott háborús bűnökről.
Olvasás közben Fábri Zoltán: Utószezon c. filmje ugrott be, hiszen ott is egy, a maga démonaival küzdő ember a főszereplő.
A második világháború után járunk jó pár évvel, egy óceánjáró Rio de Janeiro-ba tart, fedélzetén egy nyugat-német házaspárral és egy titokzatos nővel, aki felbukkanásával alaposan felkavarja az állóvizet a pár életében.
Nagyon örülök, hogy a 2017-es Molyszülinap tomboláján keresztül én is szert tehettem erre a kis könyvecskére. Nem támasztottam nagy reményeket irányába, de azért nagyon is érdekelt, gondoltam, kedves kis szárnypróbálgatások lesznek itt szépen sorban, magamfajta molyok tollából.
Hála Zalkai Csenge Virágnak, eme könyv segítségével ismét útmutatást kaptam a szokásostól eltérő nemi identitású emberek, vagyis lények különböző típusait illetően, megspékelve olyan színes és tarka, már-már giccsbe hajló, csillámporos rajzokkal, amelyeket jellemzően az LMBT-szubkultúrában láthatunk.
Mostanában folyton köpdössük az újságírói szakmát, milyen hangyafingnyi jelentőségű cikkeket képesek leközölni, azt is rossz helyesírással, teli egyeztetési hibákkal, az érzelmi intelligencia időnkénti totális hiányával, ebben pedig sok más hírportállal egyetemben az élen jár az index.hu. Ez pedig különösen akkor nagyon dühítő, mikor azt látjuk, hogy közben meg az index egyes újságírói letesznek az asztalra ilyen könyveket is, mint amilyen ez. Nem tudnánk ehhez a szinthez visszatérni?
A legfilmszerűbb könyv, amit valaha olvastam, olyannyira magam előtt láttam a történéseket, hogy néha el is felejtettem, hogy egy könyvet olvasok. Kár, hogy April Kobe, ööö, izééé, Nyilas Vilmos (vagyis Tell Vilmos, szerintem ez is egy álnév) a jelek szerint nem írt több könyvet, igazán kellemes levezetés volt fajsúlyosabb könyvek után.
Vilmos, Vilmos, azt remélem, nem gondoltad, hogy beveszem a dumát a magyar nyelvű fordításról meg a korán elhunyt szerzőről, April Kobe te magad vagy, csak túl ciki lett volna magad nevében bevallani, hogy a hentai a leggyakrabban használt keresőkifejezésed a felnőtt oldalakon…
Én bizony felkészültem rá, hogy nem lesz ez a 140 oldal könnyű menet. Tudtam, hogy ez nem egy cselekményközpontú történet, meg hangulat kell hozzá, szóval igazi hosszútávfutóknak való iromány (értsd: megyünk, megyünk, minden csupa síkság és pár kósza ördögszekeret leszámítva nem történik semmi különös).