Nagyon őszinte, már-már intim részletességgel megrajzolt anya-lánya kapcsolat.
Nagyon őszinte, már-már intim részletességgel megrajzolt anya-lánya kapcsolat.
Schumicky Lillával meglehetősen váratlan, ám emlékezetes volt a megismerkedésem. Valamikor 2008 környékén egy este nem bírtam aludni és a csatornákat böngészve rábukkantam a Cool tv egyik esti beszélgetős műsorára, ahol Valkó Eszter interjúvolt meg sugárzó, gyönyörű lányt, de nem ám egy szétplasztikázott, üresfejű libát, hanem aki belülről is szép volt.
Annyira szeretnék erről a könyvről egy jó ütős értékelést írni, melyben át tudom adni mindazt, amit érzek. Félek, túlságosan is mélyen érintett ez az írás, minthogy kellőképpen szavakba tudjam önteni.
Igazi kamaszregény!– mondja a fülszöveg. Pedig ebből szerintem csak a kamasz az igaz. Nem is tudom, minek nevezzem, műfajilag hova is soroljam be ezt a történetet. Mert történet ez egyáltalán? Nagyon kis részben, már ha a szerelmi nyomozást annak tekintjük.
Ez a könyv ígéretesen indult, de aztán erős lejtmenet jött.
„Petterson regényét olvasni olyan, mintha belezuhannánk egy éjszaki tájképbe – minden csupa ragyogás és tiszta, tapintható fagy. (Time)
Az idézet a borító hátuljáról van és magam sem mondhattam volna szebben.
Ejhm… [ide most képzeljetek el egy olyan arckifejezést, mint mikor megkóstolunk valami ínyencséget, de nem tudjuk eldönteni, hogy most akkor ez finom-e vagy sem]
Keresztlányom ajándékát muszáj voltam lemeózni.
A #metoo hullám kellős közepén az egész Egyesült Királyságot felbolygatta egy eset, mely tanúsága szerint több, mint 1400 egykori kislány írhatta le ezt az egy szót a gyerekkorára gondolva. Hogy ez mind kiderülhetett, az Samantha Woodhouse bátorságának köszönhető.
Gyerekkorom óta vonzódom az informatikához. Valahányszor jött az informatikus kolléga az otthoni gépet csinálni, kislányként folyton rajta csüngtem, szerintem tutira nem értette, mi ütött belém, hogy vírusokról, alaplapokról, telepítésről, meg a legújabb monitortrendekről csacsog vele egy kisiskolás lány.