Egészen nosztalgikus hangulatom lett ettől a könyvtől. Bár klasszikus balettet sosem táncoltam, de hat évig egy majorette és jazztánc táncegyüttes tagja voltam zsenge ifjúként, szóval a próbák hangulata, a fellépések előtti, alatti és utáni élmények a könyv olvasásakor nagyon szépen visszakúsztak az emlékezetembe.
Érdekes kitérőnek szántam ezt a könyvet, próbálkozzunk a sci-fi vonallal is egy kicsit. Így jár az ember, ha a molyos címkéket veszi szigorúan referenciául, ez a könyv ugyanis maximum azért vehető sci-fi-nek, mert a Mao Ce-tung-i Kínában Marson játszódik.
Nagyon vártam már, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Igazából nem is tudom, mikor érdemes elolvasni. Gyerekregénynek túl okos, okosnak túl gyerekes, engem mindenesetre a belőle készült film vett meg anno kilóra.
Be kell valljam, a könyv olvasása előtt egyáltalán nem hallottam az enneagramról, pedig szeretek személyiségteszteket töltögetni és igencsak élvezem, mikor bizonyítást nyernek egyes elképzeléseim a beállítottságommal kapcsolatban.
Frank McCourt ott folytatja a történetet, ahol korábban abbahagyta. Hősünk elsősorban a New York-i letelepedést, fészekrakást, családalapítást regéli el nekünk, de megtudhatjuk, a család többi tagjának miként alakult a sorsa.
Döbbenetes, mennyire megmaradtak bennem a 20 évvel ezelőtt látott film képkockái (néhol a főszereplő narrátor hangján olvastam a könyvet). Tökéletes adaptációja volt ennek a tökéletes könyvnek.
Volt egyszer régesrégen egy TV3 (télen-nyáron) nevű tévéadó, ott ment minden szombaton az Utazások Gasztronómiában, ahol is Kautzky Gourmand Armand (tényleg egy időben így hívták a kollégái) utazgatott ide-oda, majd elkészítették az adott ország ételeit. Imádtam azt a műsort.
Ferber Katalint évekkel ezelőtt volt szerencsém látni az MTV hajdani Záróra c. műsorában, már akkor lenyűgözött az intellektusa, hogy milyen hihetetlen érdekes dolgokat mesélt Japánról, ráadásul rettentő élvezetesen.
Talán nem én vagyok a leginkább feljogosított személy, hogy a könyvről értekezzek, kissé zavarban is vagyok. Már az előszóban azon kesereg Hannah Fry, hogy a matematika mennyire nem vonzó tárgy, a legtöbb gyerek utálja már a suliban is, nincsen benne semmi izgalom.
Van nekem ez a beakadt perverzióm, hogy nagyon szeretek valós bűnesetekről olvasni. Minél brutálisabbak, annál inkább. Ez a regény pedig egyszerre volt szépirodalom és a kriminálpszichológia. Alig vártam, hogy kiderüljenek a részletek, az elkövetőket mi mozgatta a bűncselekmény elkövetése előtt, alatt és után.