A #metoo hullám kellős közepén az egész Egyesült Királyságot felbolygatta egy eset, mely tanúsága szerint több, mint 1400 egykori kislány írhatta le ezt az egy szót a gyerekkorára gondolva. Hogy ez mind kiderülhetett, az Samantha Woodhouse bátorságának köszönhető.

Gyerekkorom óta vonzódom az informatikához. Valahányszor jött az informatikus kolléga az otthoni gépet csinálni, kislányként folyton rajta csüngtem, szerintem tutira nem értette, mi ütött belém, hogy vírusokról, alaplapokról, telepítésről, meg a legújabb monitortrendekről csacsog vele egy kisiskolás…

Egészen nosztalgikus hangulatom lett ettől a könyvtől. Bár klasszikus balettet sosem táncoltam, de hat évig egy majorette és jazztánc táncegyüttes tagja voltam zsenge ifjúként, szóval a próbák hangulata, a fellépések előtti, alatti és utáni élmények a könyv olvasásakor nagyon szépen visszakúsztak az…

Érdekes kitérőnek szántam ezt a könyvet, próbálkozzunk a sci-fi vonallal is egy kicsit. Így jár az ember, ha a molyos címkéket veszi szigorúan referenciául, ez a könyv ugyanis maximum azért vehető sci-fi-nek, mert a Mao Ce-tung-i Kínában Marson játszódik.

Be kell valljam, a könyv olvasása előtt egyáltalán nem hallottam az enneagramról, pedig szeretek személyiségteszteket töltögetni és igencsak élvezem, mikor bizonyítást nyernek egyes elképzeléseim a beállítottságommal kapcsolatban.

Frank McCourt ott folytatja a történetet, ahol korábban abbahagyta. Hősünk elsősorban a New York-i letelepedést, fészekrakást, családalapítást regéli el nekünk, de megtudhatjuk, a család többi tagjának miként alakult a sorsa.

Döbbenetes, mennyire megmaradtak bennem a 20 évvel ezelőtt látott film képkockái (néhol a főszereplő narrátor hangján olvastam a könyvet). Tökéletes adaptációja volt ennek a tökéletes könyvnek.

Volt egyszer régesrégen egy TV3 (télen-nyáron) nevű tévéadó, ott ment minden szombaton az Utazások Gasztronómiában, ahol is Kautzky Gourmand Armand (tényleg egy időben így hívták a kollégái) utazgatott ide-oda, majd elkészítették az adott ország ételeit. Imádtam azt a műsort.

Ferber Katalint évekkel ezelőtt volt szerencsém látni az MTV hajdani Záróra c. műsorában, már akkor lenyűgözött az intellektusa, hogy milyen hihetetlen érdekes dolgokat mesélt Japánról, ráadásul rettentő élvezetesen.

Talán nem én vagyok a leginkább feljogosított személy, hogy a könyvről értekezzek, kissé zavarban is vagyok. Már az előszóban azon kesereg Hannah Fry, hogy a matematika mennyire nem vonzó tárgy, a legtöbb gyerek utálja már a suliban is, nincsen benne semmi izgalom.